Epilógus

~ egy hónap múlva ~

- Tiéd az egész ház. - adtam oda Jade-nek a kulcsot.

- Mikor jöttök vissza?

- Soká.

- Azért kámforrá ne váljatok. - nevetett.

- Ugyan úgy ismersz minket?

- Igen. 

- Ígérem jelentkezni fogunk.

- Ajánlom is.

- Nyugi soha nem szabadulsz meg tőlünk. - nevettem fel.

Meg ölelt meg mind a kettőnket, majd oda fordultunk a Styles családhoz.

- Vigyázz Louis. 

- Mire? - nézett értelmetlenül.

- A melletted álló nőszemélyre. Sokkal vadabb mint mutassa magát. 

- Hé jelen vagyok én is. - emeltem fel a hangom.

- Majd téged én okítlak ki. - ölelt át fél karral Soffy.

- Hallgatlak anyuci. - néztem rá unottan.

- Vigyázz rá, mert ha valami baja esik akkor elő kerül a vörös tölgy karó. Meg persze nem szeretnélek titeket a körözöttek listáján látni.

- Ugyan, csak a gyilkosok listáján. - nevettem fel.

- Még viccnek is rossz.

- Ti is vigyázatok rájuk. Sőt bennetek jobban megbízok mint ebben a két tökkel ütöttben. Azt sem tudják hogy ol vannak meg hogy hova tartanak. - mondta Jade.

- Kérlek szépen Londonba vagyok és Hawaii-ra megyünk. Onnan meg irány Amerika. Bocsánat. Rettegj Amerika jövünk. - nevetett Louis.

- Menj már arrébb. - morgott Pandóra.

- Ugye milyen szép a szerelem. - cukkoltam Harry.

- Kösz nem kérek belőle. 

Elbúcsúztunk tülök. Damon patkánnyá változott és úgy utazott a kézi táskámba. Pandóra meg Jákóvá változott és Louis vállán utazott.

Beszálltunk a gépbe, majd elfoglaltunk a helyeket. Ahogy fel értünk Pandóra és Damon is vissza változott farkassá, mivel magán géppel megyünk.

- Mire vége a nász utunknak addigra a kocsit oda szállítják a Floridai házunkhoz? - kérdezte Louis hátra dőlve.

- Többiekkel úgy beszéltük meg. Ha nem rontanak el semmit akkor igen. Mondjuk nem hiszem hogy szórakoznának.

- Nem fognak. 

Egész úton beszélgettünk szenvedtünk vagy éppen egymást dobáltuk mogyoróval.

- Mikor nyugodtok már meg? - kérdezte Damon.

- Soha. - vágtuk rá.

- Hagyj rájuk. - dörgölődzött oda hozzá Pandóra.

- Pontosan. Előttünk az örökké nem fogunk jól viselkedni. - mondtam komolyan.

- Egy csirkének több esze van. - morogta, majd magunkra hagyott minket.

- Szóval csirkék vagyunk? - kérdezte Louis, mire bólintottam. - Azok, hogy csókolnak? 

- Csőröznek. - mondtam komolyan.

- Nem lehetek csirke, mert azt nem tudom.

Megcsókoltam mielőtt valami hülyeséget mondana megint.

- Köszönöm. - hallottam Damon hangját.

Végre megérkeztünk. Pandóra és Damon kevésbe fel tűnő alakot választottak majd úgy mentünk a szálódához.

Ahogy kivettük a szobákat. Hát igen. Damon ragasz kódot hozzá, hogy külön szobájuk legyen. Azzal az indokkal, hogy nem hagynánk aludni őket. Én meg szőke vagyok. De nem vitatkoztam vele.

Lementünk a partra. Ott csak két nap ágy volt meg egy nap ernyő.

- Mrs Tomlinson mit fogunk mi egy hétig csinálni? - kérdezte Louis miközben leült a nyugágyra.

- Mr. Tomlinson van sejtésem. - adtam neki egy gyors csókot, majd bementem a vízbe.

- Élvezem a házas életet. - kiabált utána.

- Hidd el én is. - tűntem el a víz alatt.
Izgalmas és fárasztó élet elé nézünk. De legalább együtt.

19. rész

.:: Zoe szemszöge::.

- Ez betegebb terv mint az előző. - akadt ki Louis.
- De jobban be válik. - segített ki Harry.
- Hát nem fog, hogy ha nem indulunk most. - mondta Soffy.
- Kész van a lötyi?
- Igen, parancsolj. - vette elő a zsebéből.
- Ez meg mi? - értetlenkedett Louis.
- Az örökön be kell mennünk, ott az vámpír aki be megy, annak talpat kell csókolnia nekik. Ha megisszuk, az ajtó előtt, akkor minden amit a vámpírokra jellemző azok eltűnnek rólunk. - adtam oda neki az egyiket a másik meg nálam volt.
Beültünk a kocsiba. Harry vezetett, és Soffy ült az anyós ülésem.
- Sok szerencsét. Itt várunk. Hogy ha baj akkor szóljatok. - mondta Soffy.
- Bízunk benne, hogy nem. Nem akarlak titeket is bele keverni.
- Már benne vagyunk. Amúgy is rég szórakoztam ilyen jót. - nevetett fel Soffy.
- Ha nem velem történne még nevetnék is. - mondta miközben elővettem a fiolát.
- Csin-csin. - emelte fel Louis.
Fintorogva lenyeltem, majd próbáltam vissza tartani a hányás. Louis is öklendezett tőle.
- Ennyire nem lehet rossz. - mosolygott Soffy.
- De. - nyögtem.
- Azért térjetek magatokhoz, mert nem tart öröké. - mondta Harry.
- Mi volt benne? - fogta a fejét Louis.
- Jobb, hogy ha nem tudod. - mondtam.
- Egyet értek. - szólalt meg mellettem Damon.
- Mi a legkisebb alakod?
- Patkány, de miért.
- Szerinted nem tűnik fel nekik, hogy ha így jössz be?
Morogva megrázta magát, majd hirtelen a nagy kutyából apró patkány lett.
- Így jobb? - kérdezte vékony hangon.
Alig bírtuk vissza tartani a röhögést. Nem kockázattok meg, hogy megszólalunk, így csak bólintottunk egyet.
Damon belemászott a zsebembe és onnan figyelte az utunkat. Pandora a vállamon ült. Ahogy a főbejárathoz értünk, ami egy olyan kicsi ajtó, hogy ha nem hajolok le, beverem a fejem. Damon beljebb húzódott.
- Kik vagytok.
- Zoe Richardson, társam William Somerhalder. - mutattam be.
Végig néztek rajtunk. Átvizsgáltak. Úgy éreztem magam mint egy marha a vásáron. Mindenki engem néz, de megmenteni/megvenni senki sem fog. Sőt passzolt is ide, ha nem veszi meg senki akkor a vágóhídon végzi Csak most a marha az az én megyek a henteshez, mert unatkozók.
- Papagáj? - bökött rá.
- Minden hol velem van. Mehetünk? - türelmetlenkedtem.
- Igen. - nyitotta ki az ajtót egy harmadik koma.
Ahogy bekullogtunk éreztem, hogy kezdi elveszteni a hatását a szer. Meg álltam és neki támasztottam a hátamat a falnak és vártam pár percet. Pár mély levegő után minden kitisztult, újra élesen láttam, újra hallottam ahogy nem messze tőlünk két ember beszélget.
- Jól vagy? - kérdezte Louis.
- Igen, te?
- Tökéletes minden. - mosolygott.
Damon kiugrott a zsebemből és újra vissza nyerte farkas alakját.
- Mehetünk szerelmesek. Mennék már haza. - nyavalygott.
- Jól van főnök úr. - morogtam.
Mi az, hogy szerelmesek, csinálok neki majd olyan aranyos agyrázkódást, hogy egy életre megbánja, hogy ezt mondta.
- Eszedbe ne jusson. - mondta oda sem figyelve.
- Mi az, még gondolat olvasásba is átcsaptál.
- Igen, szóval én fogok örülni neki a legjobban hogy ha ennek vége, akkor legalább nem kell azt hallgatnom, hogy Louis-nak milyen szép szeme van, meg formás a feneke, meg blablablab. - ingatta ide oda a fejét.
- Véged, csak érjünk ki innen.
- Nem ijedtem meg.
- Jobb, hogy ha félsz. - sziszegtem.
- Hamarabb ijedek meg Pandorától mint tőled. - mondta, mire megtorpantam.
- Egy papagájtól, mint egy vámpírtól.
- Nem azt mondtam, hogy ettől az alakjától.
Éppen még akartam kérdezni, hogy mi amikor oda értünk a dupla szárnya ajtóhoz.
- Akkor indulhat a buli. - tettem rá a kezem.
Egy erős mozdulattal belöktem az ajtót. Kivágódott és neki csapódott a falnak, sőt le is tört belőle egy darab.
Az bent levők nekünk akartak rontani, de Pandóra hirtelen leszállt a vállamról, majd a földön megrázta magát és egy fehér farkassá változott. Vicsorított a támadóinkra. Damon is mellé lépet és megmutatta a fehér fogait.
Terem úgy nézet ki mint hogy ha egy sima tárgylóban lennék. Közében egy kör asztal. 13 szék volt. Mindegyikben ült valaki. Családi rangok alapján egyre kisebb és kevesebb rajta a dísz.
- Kik vagytok és hogy kerültettek ide? - kérdezte a legöregebb.
- Hogy élhetsz. Előbb mondták, hogy egy vámpír megölt. - kelt fel a mellette lévő és elkezdett közelebb jönni hozzánk.
- Én nem ajánlom a saját érdekébe. Nem ők tépik szét hanem én. - mondtam neki, mire megtorpant.
- Te is egy vagy a mocskos vérszívók közül. - mondta a drága nagy apám. - Hogy jutottál be az örökön.
- Milyen jó, hogy ha a vámpírnak vannak barátai.
- Mit akartok itt? - kérdezte a egy fekete hajú nő.
- Ajánlunk egy alkut. - mondta Louis.
- Vérszívókkal nem alkudunk. - köpte a szavakat a nő.
- Hát akkor sajnos a vérfarkasokhoz és a vámpírokhoz kell fordulni. - szontyolodtam el és indultam meg.
- Hogy ha élve kijutsz. - mondta öreg apám.
- Könnyebb feladatott adjál. - suhantam az orra elé. - Mi az most már nem nagy a szád? - sziszegtem a képébe, közben megvillantak a szemfogaim.
- Verbénát iszok, nem tudsz megölni.
- Van egy rossz hírem, nincs a hatással rám. - mondtam, majd beleharaptam a nyakába.
Nem szívtam ki a vérét. Nem mocskolom be vele magam. Ahogy ellengettem a nyakát össze esett.
- Mi vagy te? - kérdezte a fekete nő.
- Szeretem, hogy ha végzetnek hívnak, amúgy meg ősi vámpír. De akkor meg hallgatják az alkunkat? - ültem nagy apám helyére. Az az a Richardson székbe. Louis mögém suhant. Damon és Pandora meg leült a lábamhoz.
- Mond.
- Annyira egyszerű hogy szinte röhejes. Első. Styles család békében él az összes utódjával együtt. Nem kell tartani attól, hogy bármikor lecsap rájuk egy vadász.
- Megoldható, de ti mit adtok cserébe.
- Lassan a testtel. Ez csak az első volt. A második meg egy új törvény életbe léptetése.
- Mi lenne az? - kérdezte a nő.
- Csak akkor ölhetnek meg egy misztikus lényt, hogy ha ölt ember. Amíg nem ölt meg senkit életben marad.
- Mit akarsz te ezekkel a közhelyekkel.
- Fogja be. - mordult rá Pandora.
- Harmadik egyben utolsó. Engem és a társam elfelejtenek örökre. Mi a vadászok számára ne létezünk. Egy vadász se kergessen.
- Álmokat dédelgetsz.
- Mondom mit ajánlok cserébe. - mondtam.
- Soha nem mondunk semmit a vadászokkal kapcsolatba a vámpíroknak vérfarkasoknak vagy bármilyen misztikus lények. Sőt ha tudomást szerzünk egy támadásról tudatjuk veletek.
- Ezt meg kell beszélni. - mondta a nő.
- 10 perc. - mondta Louis.
Felálltak az asztaltól és oda mentek a földön fekvő nagyapámhoz. Halkan beszéltek, ha figyeltem volna akkor hallottam volna minden szót.
Hirtelen a nő felpattan és elkezdett közeledni félénk.
Felkaptam egy kést és megforgattam a kezembe, majd céloztam és dobtam. Bele a hasába.
- Nem viccelek. Még megmenthetik, Ha elfogadják az ajánlatot, akkor túl éli. - mondtam nekik.
- Elfogadjuk. - mondta a csapat másik női tagja.
Oda mentem kihúzta a kés a hasából, mire felnyögött.
Louis megforgatta az ujján a kész, mire a vér buggyant ki a kezéből. Damon hozott egy poharat. Louis bele csöpögtette a pohárba, majd oda adtuk a nőnek.
- Ha megszegik a szavukat, akkor vissza jövünk és egyesével végzünk magukkal és a családjukkal. - mondtam, mire bólintottak.
Louis és én előre mentem. Damon és Pandora mögöttünk jött.
Mire az ajtóhoz értünk, már elterjed a hír, hogy mik is vagyunk valójában. A csizmámba tartott kést elővettem és úgy mentem végig az örökön. Nem mertek szerencsére belénk kötni.
Ahogy kiértünk mind kettőnknek egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Megcsináltuk. - mondtam halkan.
- Meg. - suttogta Louis.
Hirtelen oda fordult felém, majd letámadta a számat. Vadul csókolt. Közben meg fel emelt. Bele markolt a fenekembe, én meg a haját húzta.
Meg szűnt számomra a világ. Nem számított semmi csak Louis. Végre élvezhetem az örökké valóságot vele.
- Miénk. - suttogtam.
- Mi?
- Az örökké. - csókoltam meg megint.
- Mondtam, hogy ez lesz. Kérem a pénzem. - ismertem meg Soffy hangját.
- Honnan tudtad? - kérdezte Harry. Közben mi oda mentünk hozzájuk.
- Nem láttad, hogy néznek egymásra.
- Nem.
- Pasik.
- Mondj az aki a haverommal kezdett ki.
- Honnan tudod? - kerekedett ki Soffy szeme.
- Ő maga mondta. - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ki a szerencsétlen? - kérdezte Louis.
- Zayn. - mondta Harry.
- A vérfarkas? - kérdeztem.
- Igen. - mosolygott idétlenül Soffy.
- Megyünk? - kérdezte Pandóra.
- Megnőttél kislány. - simogatta meg Harry a fejét.
Beültünk a kocsiba. Soffy-t kiraktuk az uránál. Harry minket haza vitt. Otthon elmondtam Jade-nek, hogy sikerült minden. Mikor Louis fél kézzel át ölelt, akkor felkelt és annyit mondott, hogy egy barátjával van találkozója.
Damon és Pandóra meg elmentek isten tudja hova. Miénk volt ez egész este. Végre beteljesedett amire mind a ketten vártunk.

18. rész

.:: Louis szemszöge::.

El jött a nagy nap. Két hét azzal telt el, hogy az apróbb részretekre figyelünk, hogy ne okozzanak problémát. Nincs lehetséges veszély, ha azt nem nézzük, hogy Zoe konkrétan ott hagyhatja a fogát, meg a fejét esetleg amit le akartnak vágni róla. Ez senkit nem zavar csak engem? Hiába beszélek én órákat arról, hogy ez örült hülyeség, meg ne próbálni. Mit kapok válasznak. Fogd be. Kész ennyivel lerendezi. Elegen van ebből a nőszemélyből. Most is mondom neki, hogy ne csináljon semmit. Meghallgat. A fenéket. Rám vágja az ajtót és elmegy fürdeni. Hiába ütöm az ajtót. Még rá is törthetem, akkor sem fog meghallgatni. Így is szép horpadás van rajta. Harry és Soffy sem tesz ellene semmit, csak röhögnek rajtam. Idegesítenek mind a ketten. Most is nem hogy valami értelmeset csinálna. Nem elment zuhanyozni. Igaza van a halálkor szépen kell kinézni. Remélem valami báli ruhát vesz fel 10 centis magassarkúval, hogy még menekülni se tudjon. Idegesít, hogy nem hallgat meg. Főleg, hogy nagy részét miattam csinálja. De miért. Hiába kérdezem, mindig azzal vágja ki magát, hogy nem csak miattam, hanem maga miatt is. Meg hasonló terelő dumákkal. Irritáltál. Harry is nem hogy segítene nekem, nem még jobban buzdítja. Soffy annak ellenére, hogy az elején utálta most már nagyon jó barátnők lették, és ő is segít neki. Ki figyel egyáltalán rám, amikor beszélek. Elegem van Zoe-ból. Hiába bókoltam neki. Lerázott, hiába hívtam hogy kettesben legyünk. Elment egyedül. Akár hogy töröm magam rájöttem, hogy engem csak barátnak tekint. Sőt Harry-vel olyan jól megvannak. Múltkor Harry kezet csókolt neki. Azt hittem, ott fogok a torkának ugrani. Tudja, hogy Zoe nem közömbös számomra. Jól tudja és mégis húzza az idegeim. Elegem van.
Éppen a lépcsőn tartottam lefelé, amikor kicsapódott az ajtó. Azonnal oda fordultam. Nem láttam semmit. Az ajtó is csukva volt. Nem foglalkoztam vele. Vissza mentem a fürdő ajtóhoz, egy utolsó próbálkozás, hogy le beszéljem az öngyilkosságról.
- Véged. - szólt meg egy hang mögöttem.
Oda fordultam és Zoe nagyapját láttam, ahogy egy karót tart, közben közeledik felém. Már majdnem a szívembe szúrta amikor Zoe előttem termet. Őt érte a halálos szúrás.
Adott ki egy apró hörgést, majd a karjaimba össze csuklót.
- Meg ölte a saját unokáját. - sziszegtem a szavakat.
- Így jár az aki az ellenséggel lepaktál, de azért te fogsz megfizetni. Te vagy a gyilkos.
- Mert mert magam.
- Nem fog senki egy vérszívónak hinni. - hagyott ott engem Zoe testével. Óvatosan lefektettem a földre, majd kihúztam belőle a karót. Damon is oda jött mellén.
- Neked nem az a feladatod, hogy megvéd? - kérdeztem idegesen.
- De.
- Akkor miért nem él?
- Mert rossz a szemed. Inkább vidd valami kényelmes helyre. - rázta meg magát, majd ott hagyott.
Felemeltettem az élettelen testet és bevittem a szobámba. Pandora ott volt. Óvatosan letettem az ágyra.
- Mikor szúrták le? - kérdezte.
- Most.
- Jaj akkor még sok idő.
- Mi fog történni. Elporlad a kezeim között. Nem hagyhatom, hisz szeretem. - simogattam az arcát.
- Tudom. Várj.
- Mire. Itt már csak a csoda segít. - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Mondanám, hogy csókold meg, de az sem segít. - jött be Harry.
- Menj ki. - vágtam hozzá a szavakat.
- Soffy és én lent várunk. - mondta miközben kiment. Pandora is vele tartott.
Olyan az arca, mintha csak aludni. Felemeltem a fejét, majd elmentem egy köntösé. Hiába hallott nem tudok róla nem gondoskodni. Feladtam rá a ruhámat, majd az ölembe fektettem. Simogattam a haját, és próbáltam bele törődni, hogy örökre elvesztettem. Az öröké valóság unalmas egyedül. Sőt szörnyű.
- Szeretlek Zoe. Örökre szeretni foglak. - mondtam, majd lehajoltam és adtam a szájára egy puszit.
A képzelő erőm játszik velem. Nem is kicsit. Ahogy el akartam hajolni Zoe kinyújtotta a kezeit, és átkulcsolta a nyakamon. Majd vissza húzott egy hosszú és szenvedélyes csókra.
- Én is szeretlek. - mondta.
Fel ültem és mély levegőket vettem. Egy hallottal csókolóztam. Egy halott csókolt meg.
- Jól vagy? - ült fel Zoe.
- Nem. Hogy lehetséges ez.
- Nagyanyám vagy üknagyanyám. Valamelyik ősi vámpírból lett ember. A vére attól vámpíré. Ezt a vért örököltem, Hogy ha átváltozok, akkor engem is vörös tölgy karóval lehet megölni. - mondta.
- Bármit csinálhatnak veled, nem lesz bajod? - kezdett vissza állni a normális légzésem.
- Nem. Az utolsó karó is nálam van. Lent elzárva egy titkos helyen. Teljes biztonságba vagyok.
- Tudod mennyire rám hoztad a szívbajt? Miért nem lehetett elmondani.
- Inkább készülődj. - mondta, mire éretlenül néztem.
- Mit akarsz csinálni?
- A valódi tervet. Szóval készülöd. - tapsolt, majd kámforrá vált.
Nem értettem semmit. Kimentem úgy ahogy voltam. Mire leértem Zoe már teljes harci díszbe volt, és egy tasak vért ivott.
- Kérsz? - tartotta felém.
- Igen. - mondtam, mire megdobott egy másikkal.
- Mikor lesztek már kész? - jött be Damon.
- Shic. - mondta Zoe, mire az őrzője szem forgatva elment. - Szóval a terv a következő.

17. rész

- Ez öngyilkossági kísérlet. - akadt ki Louis.
- Túl sok a kockázat. - értett egyet vele Harry.
- Nekem tetszik. - mosolygott Soffy.
- Ahogy nekem is. - néztem a szőkére.
- Másképp nem tudjuk megszervezni. - szólalt fel Damon.
- Mikor lesz a legközelebbi ülés? - kezdet el járkálni Louis.
- November elsején. - mondtam. - Minden hónap elsején. De van olyan hogy azonnali gyűlést tartanak. Azokról meg csak a tagok tudnak.
- Akkor van két hetünk. - görgette a telefonját Harry.
- Addigra mi megteszünk minden tőlünk telhetőt. - kelt fel Soffy. - Sziasztok. - ragadta meg Harry karját és elmentek.
- Nem engedem, hogy ezt csináld. - mondta Louis határozottan.
- Pedig fogom. Ha sikerül, akkor mindennek vége. Végleg. - szorítottam meg a kezét.
- Miattam ne csinálj semmit.
- Nem csak miattad csinálom. - hazudj vagy még mond egy órás szent beszédet. Nem fog neki fájni.
- Akkor mi miatt? - tette csípőre a kezét.
- Nem fogom hagyni, hogy pár öreg koma megmondja nekem, hogy mit csinálhatok. Majd én megmutatom, hogy egy Richardson mire képes. Egy életre megtanulják, hogy soha de soha nem szabad kötözködni velem. Ha én azt mondom, hogy nem bánthatnak, akkor nem. Tanulják meg. Több bele szólalásom van nekem egyedül mint a többi 12-nek.

Egyszerűen ot hagytam Louis a gondjaival. Felhúztam magam azon, hogy megmondja mit csináljak és mit ne. Ne mondja már meg nekem. Az élete az én kezembe van.
Csak róttam az utcákat, mikor valami csiklandó illat csapta meg az orrom. A szemfogaim azonnal kipattantak a helyükről, majd a szag után indultam. Ahogy közeledtem egyre erősödött.
Ahogy oda értem gondolkodás nélkül estem az áldozatomnak. Még mi előtt teljesen lecsapoltam volna elengedtem. Össze esett a földön. Annyira erőtlen volt. A csuklómba haraptam, majd adtam neki a véremből, hogy felépüljön.
Ahogy magához tért megigéztem, hogy felejtse el örökre, hogy vele most mi történt.
Elsétált mintha soha nem látott volna. Én meg magamra néztem. Az lettem amit mindig is megvettem. Vérszívó lettem. Egy szörnyeteg. Pokolba való teremtés. Még is imádtam, hogy nagyobb hatalmam van, mint régen. Addig élek, amíg egy karót a szívembe nem döfnek. Imádom, hogy végre ön magam lehetek, nem egy lány akinek jól kell viselkednie. Ez az igazi Zoe Samantha Richardson. A vámpír.

16. rész

Ahogy meglátták, hogy Louis is megjelent az iskolába mindenki oda rohant. Mivel nem voltam elég gyors így én is tömegben ragadtam. Nagy nehezen kivergődtem és húztam magammal Louis. Jött a felmentő sereg, aki legszívesebben kinyírna.
- Mindenki menjen órára. - mondta Harry.
Nem hatott semmit.
- Emberek. - kiállottam le magam. - Azonnal takarodjatok innen. - néztem a lehető legfélelmetesebben. Sikerült. Mindenki elment.
- Köszi. - sóhajtott Louis.
- Mit keresel itt? - támadta le Soffy. - Neked kellene rá vigyáznod. - engem.
- Ő akart jönni nem én. - vontam meg a vállam.
- Nem kellett volna engedned.
- Meg is ölhet valakit. - mondta Harry.
- Nem fog. - vettem védelmem alá.
- Honnan tudod mire képes.
- Amúgy tök jó, hogy én is itt vagyok.
- Te maradj ki ebből. -szólt rá Soffy.

- Nem kellene kimaradnom belőle, mert konkrétan rólam van szó.
- Gyerekek óra van. - jött ki Alaric.
- Vissza megy. Nem látott minket itt. - idéztem meg.
Nem mondott semmit, csak  megfordult és eltűnt.
Közben megjelent Harry és Soffy őrzője. Pandóra is van. Damon meg végig itt volt.
- Szóval most mi lesz. - kérdezte Soffy.
- Zoe-nak be kell jutnia a tanácsba. - mondta Damon.
- Oda vámpír nem mehet be, megölik azonnal. - mondta Harry.
- Tudom, de van egy módja. - szállt fel a vállamra.
- Menjünk biztosságosabb helyre. - bökött a kocsi felé.
Beültünk mind az öten, majd irány vissza hozzám.

15. rész

- Jó reggelt. - lihegett Damon a képembe.
- Hagyjál. - húztam magamra a takarót.
- Iskolába kell menned.
- Hát nem fogok.
- De. - hallottam meg Louis hangját. - Azt beszéltük, hogy én is megyek, mert túl feltűnő, hogy ha sokáig mulasztok akkor mindenki gyanút fog és így is azt hiszik, hogy a gyerekre vigyázok itthon.
- Jó, mindenki kifelé. - hessegettem őket.
Vettem egy hideg zuhanyt, hogy viszonylag képbe legyek, hogy hol is vagyok. Meg ha kell még mozogni is tudja. Felvettem egyszerű ruhát. Felkaptam a táskámat, majd lementem a konyhába.
- De fitt vagy reggel. - köszönt Jade.
- Köszi. - kutakodtam a hűtőben egy tasak vér után.
- Ne reménykedj Louis megitta az utolsót. - mondta Damon.
- Akkor én mit eszek?
- Van müzlim. - tolta az orrom elé a reggeliét Jade.
- Köszi, de kihagyom.
- Akkor nem eszel? - fordult felém Louis.
- De. - vonta meg a vállam. - Az iskolába találkozunk. - kaptam fel a kocsi kulcsot.
- Hova mész? - kiabált utánam Jade.
- Reggelizni. - vágtam be magam után az ajtót.
Kinyitottam az anyós ülést, hogy Damon be tudjon szállni, majd én elfoglaltam a kormány mögötti helyet.
- Mikor megyünk a tanácshoz? - kérdezte Damon miközben indította ma kocsit.
- Én megyek, este. Te meg max kint megvárhatsz.
- Ne már. kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ott.
- Tudsz alakot váltani. Légy leszel és be jössz.
- Ezt még te sem gondolhattad komolyan. - fintorodott el.
- Teljesen komolyan gondoltam. - nevettem fel. - Valaki feje felet körözöl, amikor meg leakar csapni akkor átváltózol a legerősebbek alakoddá és megbosszulod az össze legyet, amit valaha lecsaptak.
- Inkább koncentrálj a vezetésre. - fordult az ablak felé.
- Tudod mit nem értek? - kérdeztem tőle.
- Nem, még a gondolat olvasást nem sajátítottam el.
- Hogy lehet az, hogy Louis őrzője Pandora.
- Ő kapta.
- De akkor miért velem volt.
- Mert minden féleképen találkoztatok volna. Meg téged  egyedül hagyni. a Végén elhozod a világ végét.
- Haha. Nagyon vicces.
Leparkoltam egy kis utcába, majd falhoz lapultam és figyeltem az embereket.

Amikor befordult egy velem egy idős srác. Elkaptam és a kezem s szájára szorítottam.
- Nem adsz ki hangot. - néztem a szemébe, mire a pupillái kitagoltak és becsukta a száját.
Egy kicsit megcsapoltam a vérkészletét, de azért figyeltem rá, hogy ne hogy sokat vegyek. Megitattam a véremmel, hogy még véletlenül se látsszon, milyen ízletes.
- Semmire nem emlékszel. Nyugodtam reggeliztél utána meg mentél az iskolába. - igéztem meg.
- Nyugodtam megyek iskolába. - fordult el és indult meg.
- Biztos, hogy tegnap váltál vámpírrá? - kérdezte Damon, miközben a fülét vakarta.
- Igen, miért?
- Túl jó vagy.
- Köszönöm. - igazítottam meg a hajam.
- Nem azért mondtam, mert jó. sőt inkább furcsa.
- Már megszoktam. - szálltam be a kocsiba.
Az iskoláig az út csendben telet. Ahogy a parkolóhoz értünk ott állt Louis és nagyokat lélegzet.
- Hány embert öltél meg? - kérdeztem.
- Még egyet sem. De nem mehetnék vissza?
- Én aludni akartam, szóval ti kelteteket fel, ha aludnék, akkor nem kellene ide jönnöd.
- Feküdj vissza. - ajánlotta Louis.
- Cöcöcö. - hagytam őket magukra.

14. rész

Elmentek a boszorkányok, Jade meg felment a szobájába. Louis lent maradt TV-t nézni. Én meg kimentem az udvarra. Nem tudom miért, de jól esett a friss levegő. Túl sok minden történt velem, az elmúlt napba. Egy nap alatt több dolog történt velem, mint egész életembe idáig. Vámpír lettem, ki kellene saját magam iráni, vagy megölni. De nem vagyok képes rá. Louis-t sem tudom bántani. Az én hibám miatt lett vérszívó, ha elérem, hogy ne kövessen, akkor minden normális lenni. De lehet, hogy nem. Hiába rágódok a múlton nem érek el vele semmit. Foglalkozok inkább a jelenel. Valahogyan be kell jutnom a vadászok tanácsába, úgy hogy ne tudják, mi is vagyok valójába. Ha bejutok, valahogy kiharcolom, hogy Louis védelmem alá veszem, akkor nem eshet baja. Ha ez meg van, akkor meg valahogy az kell elérnem, hogy a drága Styles család társa a száját. Meg valamit kezdeni kéne a farkassal fent a szobámba.
Bátorságot vettem és megindulta a szobámba felé. A nappaliban bele botlottam Louis-ba, aki egy tasak vért evett.
 - Kérsz? - nyújtotta felém a tasakot.
- Köszi. - kortyoltam bele.
- Furcsa, hogy te is vámpír vagy.
- Talán félsz tőlem? - löktem meg egy kicsit az oldalát.
- Nagyon, a végén megharapsz. - cukkolt.
- El is törhetem a nyakad. - böktem meg az oldalát.
- Legalább nem kell óvatosan bánni veled. - húzott magához közel.
- Miért idáig vigyáztál rám? - néztem bele a szemébe, közben lenyaltam a szám szélére tapadt vért. Louis végig nézte a számat, mire értetlenül néztem. Bele harapott az ajkába és szaggatottan vette a levegőt.
- Igen. - engedett el és felment a szobájába.
Megvontam a vállam. Kiittam a tasakból ami maradt, majd a kukába dobtam.
Felmentem a szobámba, ott már Damon békésen aludt a kanapén. Bementem a fürdőbe és áztattam magam a vízbe.
- Azt hittem, hogy már soha nem érsz fel. - szólalt meg egy hang az ajtómba.
Rémültem oda kaptam a felem és egy pálma kakadu állt ott.
- Nincs kedved megvárni amíg kijövök? - kérdeztem.
- Nincs. - ült fel a kád szélére velem szembe.

- Nekem pedig jobban tetszene. - mondtam.
- Az engem nem érdekel. Inkább ki vele mik a terveid, hogy bekerülj a tanácsba és megment a szívszerelmed életét. Hisz az ő fejére, most hatalmas a díj.
- Ezt tudom én is. Arra, hogy hogy fogok bejutni, még magam sem tudom, mert egy vámpír nem engednek be.
- Miért szerinted ott csak emberek vannak? Amúgy is az egyik boszit megkéred, hogy segítsen.
- Persze, egy Styles-től nem kéred segítséget.
- Pedig fog. - szállt fel és hagyta el a szobát.
Kimentem a vízből, majd felvettem a pizsamámat és vissza mentem a szobámba. Ott Damon aludt a kanapén.
- Ne feled amit mondta. - szólalt, meg miközben én az ágyba bújtam.
- Megoldom egyedül is.
- Nem tudod. Amúgy is az ő érdekük is a béke. - terült el a kanapén.
Kavargó és egyben idegesítő gondolatok között nyomott el az álom.

13. rész

.:: Zoe szemszöge::.

- Miért nem lehet lehet normálisan beszélni. Miért kell kiabálni? - kérdezte Jade.
- Nem a vámpírok jellemzője a nyugalom. - sziszegte Soffy.
- Louis nem is vitatkozik. - nézett éretlenül Jade.
- Ne keverd bele őket.
- Ugyan, én csak téged vérszívó. - mondta Harry.
Elveszettem minden hideg vérem, és kivillantottam a szemfogaim. Magam is meglepődök. Amióta vámpír vagyok. Kb fél napja. Teljesen felfordult az életem.
- Zoe....te......vámpír....vagy? - kérdezte remegő hangon Louis.
- Nagyon jó meglátás. - dicsérte meg Soffy. - Hogy fogad saját magad kiirtani? - kérdezte nevetve.
- Na jó lányok, most már tényleg elég. - állt közénk Harry és Louis.
- De még csak most kezdtük. - szontyolodott el Soffy.
- Hát akkor kost fejezitek be. - vágta rá azonnal Louis.
- Gonosz vagy. - fontam össze a kezem a mellkasomon.
- Lehet, vámpír vagyok, vele jár.

Levágtam magam a kanapéra, majd Soffy is leült mellém. Ahogy Soffy leült egy fehér bagoly a semmiből a vállára repült. Harry pillantottam aki vállán egy másik bagoly ült.
- Ők az őrzőink. - mondta Soffy, mikor meglátta az értetlen tekintettem.
- A mitek? - kérdeztem vissza reflex szerűen.
- Őrző, ami minden misztikus lények van, vagy azoknak akik felesküdtek a megölésükre.
- Louis van baglyod? - fordulta felé.
- Nincs. - vonta meg a vállát, majd fel ült a karfára.
- Van csak nem vetted észre. - mondta Harry.
- Hogy nem vettünk észre egy repkedő madarat. - böktem felé.
- Miért nincs itt másik madár? - kérdezte vissza Harry.
- De Pandora.
- Ő Louis őrzője. - mondta Soffy.
- Várom a magyarázatot. - dőlt hátra Louis.
- Egyszerű, ő segít neked ha baj van.
- Sok szerencsét, evésben ha baj van szólj neki, abba vehetetlen.
- Nem csak abba, Még egy alakot fel tud venni. - mondta  Soffy.
- Akkor meg jól jártál. Amúgy milyen alakot vesz fel? - kérdezte Jade kíváncsian.
- Nem tudom, de azt igen, hogy Toto jaguárrá.
- Ebből. - mutattunk Louis-sal tökéletese egyszerre az éppen szunyókáló pokol fajzatra.
- Igen.

Hirtelen kivágódott az ajtó és egy fekete farkas sétált be rajta. Ahogy lement előttem a kék szemeivel rám nézett, és fel ment.
- Ez mi volt? - kérdeztem suttogta.
- Damon. - mondta Harry.
- Érhetőbben.
- A legöregebb őrző. Több alakot is fel tud venni mint kettő. Vannak mondások, miszerint bármilyen állat alakját feltudja venni, egy másik monda szerint meg tud beszélni. Titokzatos egy lény. Még a védencei sem tudnak róla mindent
- Jó, de mit keres itt? - mutatott az emelet felé Jade.
- Zoe, ő a te makacs őrződ. - mondta nevetve Harry.
- De jó nekem. - álltam fel.
Bementem a konyhába és szereztem magamnak egy pohár vizet. Otthonosan mozogtam a misztikába, de nap mint nap tanulok valami újat. Már csak egy megválaszolatlan kérdés van bennem. Ki vagyok én?

12. rész

.:: Louis szemszöge::.

Követtem Zoe-t egészen a reptérig, amikor kiszállt a kocsiból, a kulcsot oda dobta ahol én rejtőztem.
- Vidd haza a kocsit, majd jövök pá. - köszönt el.
Beszálltam a kocsiba, majd vissza hajtottam, beparkoltam a garázsba, majd kiértem a dühöm egy fán. Ki is csavartam a gyökerét.
Bevágtam magam után az ajtót, a rajta lévő üveg el is tört.
- Louis eszednél vagy, elhiszem hogy valami bajod van, de az a szerencsétlen ajtó mit vétett neked.
- Útban van. - indultam meg a lépcső felé.
Amikor fel akartam lépni az első fokra erőteljes fájdalom hasított be a fejembe, olyan mintha minden ér elpattanna az agyamba. A földön fetrengtem miközben a fejem fogtam.
- Soffy, mit csinálsz. - hallottam meg Jade jellegzetes hangját.
- Vámpír meg kell ölni.
- Jobb ha nem bántod, mert Zoe személyesen esik neki a torkodnak, meg amúgy is nem bántott senkit.
Ahogy kimondta a fájdalom eltűnt. Mikor felnéztem igen érdekes látvány tárult elém.
- Soffy te mit keresel itt? - ültem fel a kanapéra.
- Ti ismeritek egymást? - kerekedett ki Jade szeme.
- Igen, az egyik barátom húga. - mondtam.
- Mi óta vagy ilyen rémség? - kérdezte Soffy.
- Inkább térjünk arra rá, hogy te mi is vagy valójába.
- Boszorkány, de te még mindig nem válaszoltál, mióta vagy ilyen ocsmány teremtmény?
- Vigyázz mit mondasz Styles. - jött be Zoe.
- Te, hogy jöttél vissza ilyen hamar? - kérdeztem.
- Nem indul csak holnap a járatom, ülni ott nem fogok tétlenül, amúgy meg taxi. De kedves Styles nem akarsz te valamit mondani? - tette csípőre a kezét.
- Egy Richardson-nal nem beszélek. - követte Zoe példáját.
- Mi az talán félsz tőlem. - nézett gonoszul Zoe.
- Lányok ezt most hagyjátok abba. - szóltam rájuk.
- Nem te mondod, hogy mikor mit csinálok. - mordult rám Soffy.
- Én nem, de Harry igen. - vettem elő a telefonom.
- Ha ide hivsz mégy egy Styles magam töröm el a nyakad. - mondta Zoe.
- Ezzel nem tudsz megijeszteni. - emeltem a fülemhez.
- Te még élsz? - kérdezte Harry.
- Úgy, ahogy nincs kedved eljönni a húgodért, meg kellene nevelni.
- Nem fogja még egy Styles itt rontani a levegőt. - akadt ki Soffy.
- Várj oda adom Jade-t ő elmondja, hogy hova kell jönnöd.
Oda adtam a telefont majd hallgattam a két lány vitatkozást, főleg a vezeték nevekkel dobálóztak.
- Elhiszem, hogy úgy hívnak titeket, de nem mindegy, hogy ki milyen családba tartozik? - kérdeztem.
- Nem, egy gyilkossal nem állok szóba. - mutatott Soffy Zoe-ra.
- Én megy egy seprűidomárral.
- Siettem ahogy tudtam. - jött be lihegve Harry.
- Elegem van a Styles-ekből. - akadt ki Zoe.
- Ugyan mit csinált a húgom? - nézett unottan Harry a lányokra.
- Mit azt, hogy Styles. - akadt ki Zoe.
- Miért zavar az téged? - kérdeztem meg.
- Mert egy Richardson vagyok. - mondta mire Harry egy kicsit hátrébb lépet.
- Nem, hogy meghaltál?
- Csak anyámék. - vonta meg a vállát.
- Mióta vagy te a városba.
- Észre sem vettél, kezd elfogyni az erőtök, hogy ha nem szúrtok ki, mert több mint egy éve haza jöttem.
- Ennek nem szabadott volna megtörténnie. - akadt ki Harry.
- Te értesz belőle valamit? - súgtam oda Jade-nek.
- Nem, te? - nézett rám ,mire megráztam a fejem.
- Egy valami biztos, jobb ha felkészülünk, hogy ha nem akarjuk, hogy vér folyón. - mondtam.

11. rész

.:: Jade szemszöge::.

Meguntam régi szobámat ezért elmentem a boltba, magammal rángattam Louis is, hogy hozza a cuccokat. Elég sok mindent össze vásároltam. Mivel Zoe elment gyilkolni így kénytelen voltam együl csinálni mindent  Jó semmit nem csináltam csak Louis ugráltattam, hogy ezt ide, ezt meg oda tegye.
- Legalább csinálhatnál valamit, nem csak mond. - letette az ágyat.

Louis szobája

- Jó. - mondtam majd oda adtam neki a seprűt.
- Viszlát. - adta vissza a söprűt  majd elment a saját szobájába.
Még szenvedtem egyedül, de nem jutottam semmire.
Fogtam egy tasak vért és annak kíséretébe kopogtam be Louis-hoz.
- Igen? - kérdezte az ágyon fekve.
- Segíts. - néztem rá nagy szemekkel.
- Mit kapok érte? - fordult felém.
- Parancsolj. - dobtam fel a vért.
Vissza mentem a szobámba és kitoltam a bútor amit tudtam.
Nem kellet sok idő is Louis is megjelent.
Kivittük az összes bútort. El is törtünk egy lámpát. Még szerencse, hogy szereztem helyette másikat. Letakartok a padlót és neki láttuk festeni. Jól elment az idő. Vártunk egy kisit, hogy megszáradjon.
Lemostam az ablakokat, mert oda is került festék. Közben Louis leterített a szőnyeget.
Mindent a helyére tettünk. Kész. Neki támaszkodtam az ajtó félfának és vártam.
Mondjuk nem tudom mire, de jó volt nézni az új szobámat.
A gyönyörködésemet az ajtó dörömbölés törte meg.
Louis gyorsabb volt nálam és ajtót nyitott.
- Zoe miért nem jöttél be? - kérdezte miközben leértem.
- Televolt a kezem. - mondta amit nem értettem.
Amikor leértem láttam, hogy egy szőke lány van a kezébe.
- Ismerős nekem. - mondta Louis miközben átvette.
- Én most láttam először. - mondta Zoe, majd megindult lefelé.
- Hova mész?
- Le. - már el is tűnt.
- Nagyon jó és hova vigyem? - kérdezte Louis.
- Szerintem vidd a..... gondolkoztam.
- A szobámba bevihetitek. - mondta Zoe egy nagy táskával a kezébe.
- Hova indulsz? - kérdezte Louis.
- Majd jövök. - tűnt el.
- Oké. - néztem értetlenül utána.
- Nekem nagyon gyanús. - mondta Louis miközben letette a szőke lányt az ágyra.
- Maradsz vele? - kérdezte Louis.
- Igen, te meg mész Zoe után.
- Pontosan. - már el is tűnt.

10. rész

~Kedd/ Zoe szemszöge~

Az iskolába híre kell miszerint Louis hozzám költözött. Mindenki fagottot, hogy mit keres nálam a suli legmenőbb diákja. A foci csapat szépfiúja mikor jön újra suliba. Mióta vagyunk együtt.  Milyen a legmenőbb diákkal együtt lakni. Mikor lesz gyerek. Igaz-e az, hogy hétfőn lementünk Amerikába, hogy összeházasodjunk.

Ezek a kérdések repültek a fejemnek amikor kiléptem a kocsiból.

Mi lesz itt még ma. Vagy én halok meg vagy én gyilkolok.

Spanyolon a tanár faggatott. Törintől kicsit tartottam.

- Miss Richardson ki jönne egy persze.

- Persze. - erőltettem magamra egy mű mosolyt.

- Mi igaz abból amit Robert mondott.

- Attól függ, hogy mit mondott. - dőltem neki az ajtónak.

- Azt, hogy Louis vámpír és véded.

- akkor igaz.

- Miért véded, amikor meg kellene ölnöd.

- Minek erőszak?

- Biztos, hogy Richardson vagy? - kérdezte.

- Teljesen biztos. - indultam meg befelé.

- Még nem fejeztem be.

- De én igen. - ültem le.

Nap többi részében csak a találgatás ment. Ahogy haza értem Pandora fogadott.

- Louis a konyhába „ebédelt” Jade még oda volt a suliba.

- Milyen napod volt? - kérdezte Louis.

- Fárasztó és majdnem megöltem egy két-három osztályt, ja és gyötrelmes.

- Mit csináltak?

- Nem tudod, hogy a férjem vagy és hamarosan születik az ötödik gyerek. - mondtam.

- Az első négyet, hogy hívják.

- Mit tudom én arról nem ment a pletyka. - vontam meg a vállam. 

Felmentem a szobámba, a telefont beállítottam hat órára majd lefeküdtem aludni.

Ez a sok hülye leszívta az energiámat. Kell az erő a gyilkoláshoz.

 ~~~~

Telefon csörgésére keltem nagy nehezen kimásztam az ágyból és felvettem egy egyszerű ruhát ami a vér ontásra alkalmas. Két karót elrejtettem a csizmámba. Fő a biztonság.

- Elmentem, majd jövök. - kiabáltam már az ajtóban állva.

- Hova? Hova? - támaszkodott neki Louis az ajtófélfának így az utam állta.

- Megyek gyilkolni. - bújtam ki a karja alatt.

- Sok szerencsét. - mondta miközben én beszálltam a kocsiba.

Gyorsan megérkeztem az adott helyre.

Rajtam kívül még volt ott egy szőke velem egy idős lány. Aki maga biztosan mozgott  Mintha tudna valamit. Meg három pasi akik nagyon idegesek voltak. 

- Nevet. - ugrott elém egy vámpír.

- Stella Mathus. 

Végig kérdezte a többieket is.

- Soffía Swift. - mondta  a szőke lány.

Egy hatalmas raktárba invitáltak be minket.

Nyílt terület volt, az áldozatok nem tudtak sehova sem elbújni. A koma aki a neveket kérdezte mindenkinek adott egy karót. Egy kicsit jobban megszorítottam és hát szépen fogalmazzak szét porlad. Ilyenkor érzem magam szerencsésnek, hogy hoztam magammal sajátot. Elővettem és vártam, hogy a négy vámpír akik fent várakoznak végre létrejöjjenek.

- A feladat egyszerű. Öljétek meg a vámpírokat. - mondta a koma majd nekem támadt. Könnyű szerrel leszúrtam. a láttam a szemében, hogy nem értette, hogy csináltam. 

Körbe néztem és láttam, hogy a három jómadár már rég kidűlt. Soffy meg állja a sarat. Vicces lesz.

9. rész

~ Vasárnap~

Egész héten otthon maradtam és Louis-t "neveltem, idomítottam". Két palacsinta sütő rá ment. Naponta. Szegény Jade küldtem el mindig újat venni. A végén már szó nélkül adták neki.
Nehéz volt Louis éhségét kezelni, de a palacsinta sütő mindenre jó.
Ma beszélte meg az anyukájával, hogy haza megy. Én elkísérem biztos ami biztos alapon.
- Nyugi. - veregettem meg a kocsiba.
- Mi van ha elvesztem a fejem? - fordult felém.
- Nem kell palacsinta sütő anélkül is agyon tudlak csapni.
- Jó tudni. - mondta majd hátra dőlt az ülésbe.
Ahogy megérkezünk a házához. Két teljesen egyforma kislány szaladt a kapuhoz.

Louis kipattant a kocsiból és mind a kettőt szórósan megölelte őket.
- Zoe. Ők itt Daisy és Phoele. - mutatta be a legkisebb testvéreit.

.::Louis szemszöge::.

Magamhoz öleletem az ikreket. Már nagyon hiányoztak.ű
- Zoe Ők itt Daisy és Phoele. - mutattam be őket.
A lányok oda szaladtak és megölelték. Váratlanul érte, láttam a szemén.
Megfordultam és láttam, hogy anya közeledik felém. ölelésre tárja a karját.
- Még, hogy nem csajozni voltál. - mondta nevetve.
- Tényleg nem ott voltam. - védtem magam.
- Nem veszem be.
- Anya ő a barátom. Zoe. - mutattam rá akit éppen az ikrek bombáztak a kérdéseikkel. Hogy mit csináltunk? Járunk-e? Csókolóztunk e már? Jól csókolok.
- Azért hagyjátok levegőhöz jutni. - mondtam nekik.
- Köszi. - fújta ki Zoe az eddig bent tartott levegőt.
- Anya ő barátom Zoe. - mutattam szerencsétlenre akik Phoele lógott és sorolta a kérdéseket.
- Hívj csak Jay-nak. - mondta anya, mire Zoe csak bólintott egyet.
- Tudtam én, hogy járnak. - kiabált győzedelmesen Phoele.
- Igen járunk. - mondta Zoe, mire mindenki oda kapta a fejét. - Iskolába. - fejezte be a mondatott.
Én jót nevettem rajtó. Phoele meg el volt szontyolodva, mert nincs közöttünk semmi. Daisy meg azt sem tudtam hol van. Anya szeméből nem tudtam kiolvasni mit gondolt.
- Louis, már megint becsajoztál? - köszönt Charlotte.
- Nem.
- Pedig szerintem igen. - mondta Felicite.
- Lehet, hogy engem kell lefogni. - suttogta extra halkan Zoe.
Erre felnevettem, mire mindenki oda kapta a fejét.
- Gyertek be, mert pont kész lett az ebéd. - mondta anya, majd megindult befelé. Nyomában a lányok.
Megtorpantam az ajtóba nem tudtam bemenni hiába akartam.
- Louis gyere már. - kiabált anya, mire megpróbáltam újra, csak most sokkal erősebben. A padlón kötöttem ki.
- Bocs elfelejtetem szólni a küszöbökről. - nézett rám félénken Zoe.
Fel álltam leporoltam magam. Zoe ment volna a többiek után, csak megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. A kezét nem engedtem el.
- Mit felejtettél el még elmondani? - kérdeztem tőle.
- Szerintem mást nem. - gondolkozott. - Várj asszem van egy. Majd otthon elmondom.
- Miért csak otthon? - húztam magamhoz még közelebb, hogy ne, hogy valaki véletlenül meghallja a beszélgetésünket.
- Mert jobb a biztos falak között. - suttogta a fülembe.
- Miért?
- A Szomszédoddal nem épp vagyunk jó viszonyba. Én foglaltam el a helyét az egyik verseny zsűrizésébe  Így is elég baj, hogy Robert tudja. Kíváncsi vagyok, hogy fogja felhasználni ellenem.
- A saját nagy apád.
- Családi szeretett. Az elején kedves volt. Utána egyre gonoszabb, majd megint kedves. Rá jöttem, hogy az igazi arca a gonosz. Lehet, hogy ő is közre játszott anyáék halálába.
- Ha igen, akkor megkapja a méltó büntetését. - mondtam.
- Óóó. Attól nem kell félni. Már tudom is mit csinálok vele. - mosolygott gonoszul.
Az ebéd jól telt. A lányok vissza mentem a szobájukba. Zoe kiment, hogy anyával tudjak beszélni.
- Anya mit szólnál ahhoz, hogy ha eggyel kevesebben tartózkodnánk a házba? El költözök. De meglátogatlak titeket.
- Jó. - egyezett bele könnyen. - Csak hova költözöl? - kérdezte.
- Zoe-hoz.
- Rendbe. De a lányoknak te mondod meg.
- Jó. - mondtam miközben megindultam a szobám felé. Zoe bent volt és a képeket nézegette.
- Mit mondott? - fordult felém.
- Azt, hogy mondjam meg a lányoknak.
- Jó. Szólj nekik addig én elkezdek pakolni.
Nem válaszoltam csak kimentem a szobából.
A lányok nem fogadták nagy örömmel, hogy elköltözök, de örültek, hogy boldog vagyok.
Segítettem Zoe-nak pakolni. Ahogy készletünk. Elbúcsúztunk és már mentünk is az új otthonom felé. Mondjuk már nagyon megszoktam és megszerettem. Főleg a társaságot. Az egyik kedvencem az volt amikor Zoe köntösbe, melltartóban meg bugyiban énekelte a  Olly Murs - Hey You Beautiful számát. Észre sem vette, hogy figyelem. Sőt még táncolt s hozzá.
Kipakoltunk mindent, majd Jade-nek elmeséltük, hogy mi volt, majd eltettük magunkat.

8. rész

.::Zoe szemszöge::.

- Normális vagy? - kérdeztem miközben elkaptam az éppen dülöngélő Louis.
- Én igen, de  veled mi van. Mit keres egy vámpír a házban, fölég a szobába? - kért számon.

- Mert miattam lett az ami. - húztam be a szobába az elájult Louis-t. Nagy nehezen felhúztam az ágyra és mentem ki vitatkozni.

- Nem érdekel. Egy ellenség meg kell ölni. - akart bemenni az ajtón.

- Nem ölsz meg senkit. Sem ma sem holnap. Soha sem. Főleg addig amíg itt vagyok neki. - sziszegtem a szavakat.

- Mi vagy te a védő szentje? - röhögött.

- Igen. Itt nem eshet baja. - tettem csípőre a kezem.

- Nem sokáig.

- Ne becsülj alá Robert. - kiabáltam a nagy apám után aki az ajtón sétált ki.

Ahogy kilépet én úgy indultam meg a titkos dolgozó szoba felé. Ott volt egy kis fagyasztó amiben a vértasakokat tartottam. Felkaptam egyet, majd megindultam a szoba felé ahol Louis éledezik.

Felértem. Levágtam magam az ágyra és vártam, hogy mikor tér magához.

Hirtelen fel ült és kipattant a szeme.

- Mi történt? - fogta az oldalát.

- Nagy apám majdnem kicsinált.  - vontam meg a vállam, majd oda adtam neki a tasakot. Úgy csillogott a szem mint a kis gyereknek az édesség boltba. 

- Honnan szerezted ezt? - tépte le a fogával a tetejét.

- Kórházban van egy vadász. Azt mondtam, hogy csalinak kell. Össze ne vérezd az ágyam. - szóltam rá.

- Óóó, szóval ez a te szobád:

- Igen. Jade a szomszédszobába lakik. A szemközti szoba meg lesz a tied. Mikor hívod fel a családodat és közlöd velük a hírt miszerint egy hétig egy barátodnál leszel. Utána meg költözöl. Azt már személyesen.

- Felhívom őket. - kotorta elő a telefonját, mire én kimentem a szobából. Az vendég szobába össze pakoltam, majd megágyaztam. Mindent elő készítettem Louis-nak, majd felvettem a laptopom és levágtam magam a kanapéra.

Neten keresgettem, mag felnéztem a közösségi oldalakra, de nem történt semmi. Ahogy tovább böngésztem a nagy világ híreiben meg akadt a szemem egy reklámon.

"Elég bátornak érzed magad? Akkor bizonyíts! Hívd fel ezt a számot és légy te is vámpírvadász. Olyan feladatokat adunk amelyben tesztelheted bátorságod és vakmerőséged." 

Kép mellette egy szörnyű mű szemfogakkal rendelkező koma és vele szembe egy csapat ember ahogy karót tartanak.

Bepötyögtem a számot, majd az udvar felé vettem az irányt. A sokadik csörgés után végre felvették.
- Jó napot. Miben segíthetek. -szólalt bele egy koma.
- Tesztelni szeretném a bátorságom. - mondtam.
- Egy nevet kérek.
- Stella Mathus. - rögtönöztem.
- Jövő hét kedd este hét óra megfelel?
- Tökéletes viszlát. - tettem le a telefont.
- Mit csinálunk jövő hét kedden este? - kérdezte Louis, miközben elém állt.
- Te gyakorlod beszédet amit a családodnak mondasz  hogy miért költözöl el. Én meg EGYEDÜL körül nézek egy helyen. - emeltem ki az egyedül szót.
- Már ki találtam. Veled megyek. - mondta miközben leült a hinta ágyra.
- Nem azt nem mondhatod, hogy a barátnődhöz költözöl  Egy okból. Nekem is veled kell mennem. Azonnal összeboronálnak minket. Találj ki valamit. - veregettem meg a vállát, majd megindultam be a szobámba.

7. rész

A hét gyorsan és viszonylag nyugodtan telt. A tanárok már megutáltak a folytonos késés miatt, én is szintén szeretem őket a folytonos oktatásuk miatt. Louis folyamatosan a nyakamba volt. Mivel egy osztályba járunk ezért mindig mellém ült be. Egész órán locsogott. Néha megkérdőjelezem, hogy pasi-e, mert egy nő nem beszél annyit mint ő. Hamarosan elveszti a fogadásokat amik arról szólnak  hogy mikor tud lefektetni. Amúgy a legújabb, hogy még megcsókolni sem tud. Van egy olyan érzésem, hogy soha nem fogja fel adni. Nem tudom mi lehet a tét talán a büszkesége, de nagyon nyerni akar.

Jade elhozta a maradék cuccait is. Vele tartottam. Nem csodálkozom, hogy elege volt a családjából. Az apa otthon sem volt. Már több mint egy hónapja nem hallottak felőle. Az öccse meg a gép előtt evett. Mint mondta mindig ezt csinálja. Csodának számit, ha nem ott kuksol és zabál. A húga meg ok nélkül elkezdett az öklével csapkodni. Ilyen kor kell nagy törő képesség, hogy ne vegyem elő a csizmámba tartott karót és szúrjam le. Végül egy sállal kikötöttem a lépcső korlátjához. Biztosra mentem ezért még a száját is betömtem egy zoknival. Remélem használt volt. Az anya amikor haza jött ok nélkül elkezdet kiabálni. Amikor megemelte a kezét, hogy meg üsse Jade-t. Hárítottam az ütés és egy „viszlát”-tal már mentünk is haza.

Drága nagyapám meg előszeretettel csinál belőlem bolondot. A semmiből ugrik elő és kiabálja el magát. Azt mondja, hogy a reflexeimet nézi. Nem egyszer volt, hogy egy ilyen eset után nyakon csaptam. A jó édes anyát ilyezgesse ne engem.

Még nem öltem meg egy vámpírt sem. Tiszta a kezem. Nem tapadt rá vér. MÉG.

~Hétfő /október 8/~

Reggel korán keltem, mint mindig. Felvettem valami sportos ruhát majd elmentem futni. fél óra futkározás után, célba tettem a pékséget. Szerintem felvásároltam a fél árukészletet. Letettem az asztalra a kaját, majd megindultam felkelteni a hét alvót.

Nyakon öntöttem egy liter vízzel. Megvártam, míg elkezd forgolódni. Mikor végre kimászott az ágyból a saját szobám felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam felöltözzem és mentem vissza Jade szobájába. Jól gondoltam, hogy vissza fog aludni. Kihúztam egy ágyból, majd a lábánál fogva behúztam a fürdőbe és csak megnyitottam a csapot. Olyan gyorsan felpattant, hogy egy vámpír megirigyelnél. Kilökdösött a szobájából.

Lementem a konyhába ott csináltam kakaót, meg hozzá kezdtem a reggeli elfogyasztásához.

- Nem volt valami kedves az ébresztem. - morgott Jade miközben leült.

- Nekem meg nem volt valami kedves gyerekkorom. - vágtam rá reflexből, miközben oda toltam neki a reggeliét.

Kiöntöttem Pandora-nak a kakaót. Követeli, ha nem kap akkor meg hisztizik.

- Nekem is van? - kérdezte.

- Parancsolj. - öntöttem ki neki.

Reggeli további részében még beszélgetünk. Kb. a semmiről. Kibeszéltük, hogy milyen hülyeségeket szoktunk álmodni, meg, hogy már fél a víztől mert mindig azzal keltem fel. Annyira elbeszéltük az időt, hogy már késésben voltunk.

Jade-t elvittem az iskolájához, majd célba vettem a sajátomat is. Ahogy leparkoltam Louis már ott is termet és nyitotta az ajtót.

- Mit szeretnél Tomlinson? - köszöntem neki.

- Csak segítek. - mosolygott.

Bezártam a kocsit, majd Louis elvetette a táskámat és így indultunk meg irodalom órára.

- Figyelj Louis tisztázunk le valamit. Miért csinálod ezt? - ültem le a helyemre.

- Mert megkedveltelek, és hiába vezetettem el a fogadást megszerezlek. Valami vonz benned, de még nem tudom mi. De rá jövök. Lehet, az, hogy van valami titkos. Egy titok melynek köze van a szüleid halálához. - mondta majd oda adta a táskámat.

Nem tudtam válaszolni, mert bejött a tanár, egy köteg papírral.

- Miss Richardson, lenne olyan kedves is kifáradna. - dobta le a hatalmas köteg papírt.

Kivánszorogtam az asztalhoz, majd rá könyököltem.

- Mit szeretne? - kérdeztem.

- Lenne önnek egy feladatom.

- De jó nekem. Mit kell csinálnom?

Kutakodott a dossziék között majd kivette a legvastagabbat, és a kezembe nyomta.

- Íme, az első feladata, mint újonc.

Kinyitottam és egy képpel találtam magam szembe.

- Mit kezdjek vele? - dobtam le.

- Azt amihez egy Richardson ért. Most már leülhet. - tolta közelebb hozzám a papírokat.

Felvettem majd helyett foglaltam. Rick tartotta az órát én meg a mappa fedelét néztem.

- Mihez ért egy Richardson? - kérdezte Louis.

- Azt amihez egy Tomlinson nem. - vágtam rá.

Louis szem forgatva vissza feküdt a padra. Megvártam, amíg békésen szuszog, majd lekezdtem tanulmányozni az első áldozatom.

Gondoltam egyet majd elkezdtem pakolni. Mindenki felém kapta a fejét amikor megindulta az ajtó felé.

- Miss. Richardson hova megy.

- Van egy ki elintézni valóm. - már léptem is ki.

- Nem adtam engedélyt, hogy elhagyja az órámat.

- Viszlát. - kiabáltam vissza.

Beszálltam a kocsiba, beütöttem a GPS-be a címet ahol tanyázik a gyilkos és már száguldottam is.

Gyorsan megérkeztem a megadott helyre.

Kivettem a kocsi hátuljából a karót, és már mehetek is.

Bent vak sötét volt. Vártam egy kicsit, hogy megszokjam a sötétet, majd elindultam.

Egyszer csak észrevettem egy ágyat és hogy valaki fekszik rajta. Óvatosan közelebb mentem, Mikor megláttam az arcát tudtam, hogy jó helyen vagyok. Már majdnem leszúrtam, amikor az ajtó kicsapódott, a vámpír szem meg hirtelen kinyílt és elsuhant.

Gyilkos pillantásokat lövelltem az ajtóban állónak.

- Te mi a francot keresel itt. - vágtam a fejéhez.

- Követelek.

- Az látom, de miért?

- Kíváncsi voltam.

- Komolyan egy öt éves gyereknek több esze van. Tönkre tettél mindent. - fortyogtam miközben megindultam az ajtó felé.

Az épületbe van az egyetlen kijárat az csak ez az ajtó. Süt a nap így kénytelen bent maradni. Nem hiszem, hogy olyan őrölt, hogy öngyilkos legyen. Én meg rá érek és itt fogom várni.

- Mit fogunk csinálni? - jött oda mellém Louis.

- Te vissza mész az iskolába én meg maradok itt.

- Szerintem ő is marad. - hallottam egy hangot magam mögött.

- Neki nincs ehhez sem köze. - álltam elé, és közben folyamatosan toltam hátrébb, hogy az ajtón ki tudjam lökni.

- Hova siettek, csak most jöttetek.

- Tudod eszembe jutott, hogy neki nincs itt semmi keresni valója.

~~Louis szemszöge~~

- Tudod eszembe jutott, hogy neki nincs itt semmi keresni valója. - mondta Zoe.

A következő pillanatban egy erős kar hozott magához.

- Enged el. - állt meg pontosan előttem Zoe és a fogva tartómmal beszélt.

- Nem megölöm, és összetörsz.

- Megölöd, tényleg tök jó. Eggyel kevesebb gond. - mondta Zoe. Szívin ütött, hiába faggattam, és figyeltem rá. Pedig még éreztem iránta valamit, de az viszonzatlan.

- Akkor ez nem baj. - mondta majd a vérző kezét a számra szorította.

- Eszedbe se jusson. - morogta.

Fájt nagyon amit mondott, de most nem ezzel kell foglalkoznom hanem azzal, hogy ezt a vasas íz eltűnjön a számból. Nagyon irritált, hogy a vérző kezét a számra nyomja. -erőszakoskodott, hogy nyeljem le.

- Nem mondom még egyszer, enged el. - emelte fel a hangját Zoe.

- Most már késő. - fogta meg a fejem és az utolsó amit láttam Zoe dühös arca. Hallani meg a saját nyakam hangját ahogy eltörik.

~~Zoe szemszöge~~

Louis-nak eltörte a nyakát. Erőt vettem magamon, hogy semmilyen érzelem ne legyen az arcomon. Louis testét arrébb dobta. Ezt a pillantott kihasználva Neki löktem a falnak.

- Mire volt ez jó. Most két hullával kell elszámolnom. Tudod, te mennyi munka van vele.

- Megöltem, azt mondat, nem baj. Mondjuk, ha baj lett volna akkor még meg is kínzom. - mosolygott gonoszul.

Kihúztam a farzsebemből a karót, majd egy könnyed mozdulattal a szívébe döftem.

A pupillái kitágultak. Fájdalmat és megkönnyülést láttam bennük. Kihúztam a napra, hogy elégjen. Ez a legegyszerűbb és a leggyorsabb mondta a bizonyítékok eltűntetésének.

Ahogy visszamentem Louis üveges tekintetével találtam magam szembe. Magamat szidtam, amiért ezt történt.

Megfogtam a kezét és kihúztam a kocsihoz. Nagy nehezen befektettem a hátsó ülésre és indultam is. Otthon hála az égnek Jade nem volt otthon. Így gond nélkül fel tudtam vinni a szobámba a hullát. Ahogy letettem az ágyra már indultam is a következő célpontomhoz.

~~Louis szemszöge~~

Nagyon fájt a fejem, meg a nyakam. Tisztán emlékszem, hogy milyen érzés volt amikor eltört. Még mindig fáj a csontom, ha rá gondolok.

Jót tett a nyakamnak a puha párna. Felültem és egy szobába találtam magam. Le volt húzva a redőny. Sehol nem jött be semmi fény. Egyetlen fényforrás a kis lámpa volt az éjjeli szekrényen. Homályosan láttam. Nem tudom miért. Fájt a szemem is. Kivettem a konyaklencsét hátha jobb lesz. Ahogy kivettem a látásom kitisztult. Sőt sokkal jobban láttam.

Az ajtón túl vérszagot éreztem. Azonnal megjött az étvágyam.

Az ajtó éppen csak annyira nyílt ki hogy Zoe be tudjon rajta bújni. Egy pohár volt nála, tele vérrel.

Letette az asztalra, majd hirtelen a karjai közé zárt.

- Tudod mennyire megijesztettél. - suttogta a vállam.

- Persze ott még nem ezt mondtad. - löktem el magamtól.

- Idd meg. - adta oda a poharat.

- Hol vagyok? - ha már tereljük a témát akkor már kérem a magyarázatot.

- Nálam. - mondta miközben kivett egy karkötőt a zsebéből

Rákötötte a jobb kezemre, és oda ment a redőnyhöz, hogy felhúzza.

Letettem a poharat, majd levettem a karkötőt  A következő pillanatban a redőny felhúzódott és a nap szó szoros értelmében égetett.

Ahogy a fájdalomtól felkiáltottam, Zoe villámgyorsan leengedte.

- Hol a karkötőd? - kérdezte.

Nem válaszoltam, mert még mindig fájt amit a nap okozott velem.

- Nem dísznek szántam. - morogta, majd megint visszatette.

Oda nyomta a kezembe a poharat, majd én lehúztam a tartalmát. Vér volt benne. Nem volt undorító. Sőt finom volt. Többet akartam, de a pohár üres volt.

A fejem Zoe-re kaptam, aki az ablakon nézett ki. Megéreztem a vére illatát és elkapott az éhség.

Lopakodva közeledtem fel. Éreztem, ahogy a szemfogaim megnyúlnak és megélesednek. Már majdnem a nyakánál voltam, amikor megszólalt.

- Most szólok, hogy ha megmered tenni véged. - mondta, de oda sem pillantott.

- Honnan tudtad, hogy jövök? - álltam mellé.

- Órán kérdezted, hogy egy Richardson mihez ért. - mondta mire bólintottam egyet.

Nem mondott semmit, csak bámult kifelé az ablakon.

- A szüleim vámpír vadászok voltak. Többek között ezért ülték meg őket. Egy éve amikor Londonba költöztem akkor tudtam meg. Azt is akkor tudtam meg, hogy a halottnak hit nagy apám még él. Ő képzet ki az ölésre. Egy vámpír, vérfarkas vagy hibrid rossz útra tér. Akkor a vadászok megölik. - mondta közben végig kifelé bámult.

- Akkor most engem is megölsz? - kérdeztem.

- Nem rosszabbul jársz.

- Miért? - kaptam a fejem felé.

- Megtanítom neked, hogy viselkedj az emberek közelébe, és hogy győzd le az éhségedet.

- Miért járok vele rosszul? - tettem fel a kérdést.

- Mert nem a kedvességemről vagyok híres. - mondtam majd kiment.

Vártam pár percet majd követtem.

Ahogy kiléptem az ajtón valami eltalált és szörnyen fájt.

- Normális vagy. - hallottam Zoe hangját, majd minden elsötétült.

6. rész

- Te tudod mennyire rám hoztad a frászt? - vágtam fejbe a nagyapámat.
- Jó, bocs, de azt hozta. A meglepetés ami hamarabb érkezett. Ezzel majd mindenki tudja, hogy vadász vagy.
- Milyen jó nekem. De valami kevésbé hátborzongatóbb módon nem tudtad volna oda adni.
- Nem, de megyek is pá. - már el is tűnt.
A nyakláncot feltettem a nyakamba, majd folytattam a futást. Mikor kellően kiizzadtam haza felé vettem az irányt.
Otthon lezuhanyoztam, majd bevágtam magam az ágyba. Nem kellett sok és már aludtam is.

Másnap / hétfő/

Idáig az edzések miatt hanyagoltam a sulit. Úgy kell ezt érteni, hogy be sem mentem. Beteget jelentettem. Szóval hivatalosan ez az első napom. Az iskolát bejártam, tudom mi hol van. meg az óra rendemet is
megkaptam. Jade már rég elment mire én indultam, mert neki nulladik órában találkozik az osztálytársaival.
Hétfő egy könnyű nap. Irodalom, lyukas, majd biosz, dupla matek és már jöhetek is haza.
Beültem a kocsi, útközben benéztem a Starbucks-ba. Vettem magamnak egy forró csokit elvitelre.
Ahogy leparkoltam az iskola előtt mindenki oda kapta a fejét. Mit sem törődve mentem tovább.
- Ki ez a csaj? - csíptem el egy beszélgetés, pár pasi között.
- Nem tudom, de remélem nincsen barátja, mert befűzöm.
- Új?
- Szerintem nem, mert nem úgy nézz ki mint egy gólya.
- Pedig még soha nem láttam.
Többet nem hallottam, mert ha meg állok hallgatózni akkor felfigyelnek rám.
Be kellett mennem az igazgatóhoz, mert tegnap hívott, hogy valami papír munka kimaradt a beiratkozáskor még szeptemberbe. Mire mindent lerendeztünk, már be is csengetek.
- Jó napot. - léptem be a terembe ahol egy tanár ült az asztalon és azonnal kiszúrta a nyakamba lévő láncot.
- Ismerős nekem maga. - pillantott a szemembe.
- Nem hiszem.
- Hogy hívják?
- Richardson. Zoe Samantha Richardson. - tettem csípőre a kezem.
- Akkor már tudom honnan vagy ismerős. Mondj magadról pár szót.
- Öt évesen elvesztettem  szüleim amikor lezuhant  a magán gépük. New Yorkban éltem amíg be nem töltöttem a 18-at. Az nap amikor töltöttem jöttem vissza Londonba. Röviden ennyi. - indulta meg egy egyetlen üres hely felé. Mikor leültem jobban szemügyre vettem a padtársam. Ő mondta, hogy majd be fűz.
- Szia Louis Tomlinson vagyok. - mosolygott kedvesen.
- Zoe. - vettem le a kalapom és az asztalra tettem.
- Ha valamiben kell segíteni csak szólj. - mosolygott.
- Jó segíthetsz, hogy hívják a tanárt? - böktem felé.
- Mr. Saltzman.
- Kösz. Mást tanít?
- Igen törit.
Az óra feléig vagy én pillantottam a tanára, vagy ő pillantott rám.
- Ismered? - bökött meg hirtelen Louis.
- Nem, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megfogom.
Mikor vége lett az órának Louis eltűzött, én meg vártam, hogy mindenki kimenjen.
- Szóval honnan is ismerjük egymást? - csuktam be az ajtót.
- Személyesen nem, de névileg ismerlek.
- Rick gyere értekezlet van. - nyitott be egy tanár.
- Még folytatjuk. - mentem ki az ajtón.
A nap további része eseménytelenül telt ha azt nem nézzük, hogy Louis párszol bepróbálkozott nálam, és már indulnak a fogadások, hogy mikor tud lefektetni. Mint megfigyeltem ő az iskola bajkeverője.

5. rész

- Jade nem meg mondtam, hogy vadászokat soha ne hoz ide. - kiabált egy férfi hang a háttérből.
- Nem is hoztam ide vadász. - védte magát.

- Akkor ő ki? - lépet elém egy fickó.
-Ember nem idomár.
- Tuti nem ember figyeld a mozgását.
- Tudjátok én is itt vagyok. - emeltem fel a kezem.
- Látom tud beszélni vadász vagy, mert nem látom rajtad a jelet.
- Vámpír vérfarkas és hibrid vadász, ma vizsgáztam. - mondtam.
- Mondom, hogy vadász, miért hoztad ide.
- Nem tudtam, hogy vadász Steven. - védte magát.
- hibáztál már megint figyelj jobban, most elvezetted az idomárok egyik búvó helyére.
- Ö..ö. Csak én ne mértek semmit? Milyen idomár?
- Az, hogy az idomárok és a vadászok a világ egyetem létezése óta utálják egymást. - mondta a koma mint ha ezt nekem tudnom kellene.
- Nekem ezt különben honnan kellett volna tudnom? - védtem Jade-t.
- Hogy lehetsz vadász, ha az alap tudásod nincs meg? - tette fel a kérdést.
- Mert még csak ma végeztem. - mondtam és éreztem, hogy elönt a düh.
- Mindegy, most már b*szhatjuk az egészet. - morgott majd megindult.
- Gyere menjünk. - mondta szomorúan.
- Ki volt ez a megháborodott idióta? - fő a kedvesség.
- Barátom meg a társam.
Nem mondott többet én meg nem kérdeztem. Beöltünk a kocsiba, majd vissza hajtottunk a házhoz.
- Valami még nyomja a lelked látom rajtad. - mondtam miközben ellenőriztem, hogy be van-e zárva az ajtó.
- Azon kívül, hogy utálom a családom és már mennék a picsába semmi más.
- Költözz hozzám. - adtam neki egy ötletet.
-Persze szép is lenen, de a szüleid mit gondolnak rólam majd.
- Soha nem tudod meg. - mondta elcsukló hangon.
- Miért? - fordult vissza.
- Mert még öt éves voltam amikor meghaltak. Akkor kerülte New York-ba az nap amikor töltöttem a 18 már jöttem is vissza Londonba. - mondtam el röviden, és érzelem mentesen.
- Kísérteties.
- Mi az arcom ahogy mondtam, vagy az, hogy anyámék vámpírok miatt haltak meg? - kérdeztem mire kikerekedett a szeme. Nem vártam meg amíg vissza eszmél a sokkból, bementem a házba.
- Arnold! - jártam végig minden szobát feltúrva, hogy megtaláljam a szeretett nagyapámat.
- Stella, ne kiabálj, nem vagyok süket. - mondta öreganyám.
- Haza mentem, gondolom most szólok. - már mentem is el.
Kint még Jade lefagyva állt.
- Kiheverted a traumát és mehetünk hozzád, hogy össze szed a cuccaidat? - kérdeztem tőle.
- Mehetünk. rázta meg a fejét és követett a kocsihoz.
Beszálltam a kocsiba és vártam, hogy Jade is beüljön. Idegesen doboltam a kormányon, miközben ő telefonnál valakivel. Végre abba hagyta.
- Lehet egy kérésem? - kérdezte miközben indítottam a kocsit.
- Igen.
- Toto is jöhet?
- Ha nem unikornis akkor jöhet.
- Nem tacskó.
Nem beszéltünk csak arról, hogy mikor hol kell lefordulnom.
Amikor hozzájuk értünk félve nyitotta ki az ajtót. Megkönnyebbült amikor látta, hogy nincsen itthon a két testvére  meg a szülei még mindig nincsenek itthon. Összepakolta a dolgait. Csak a fontosabb cuccait tette el. Így is lett vagy négy bőrönd.
- Most szólok, hogy ha valamit tönkre tesz a házba, akkor az udvaron fog lakni. - mutattam a kutyára.
- Rendben.
Az égsz út alatt ugatott. Megfordult a fejembe, hogy kidobom az ablakon. De nem tettem. Szóval hatalmas piros pont nekem.
Amikor megérkeztünk végre befogta a száját. Érzem  hogy nem leszünk jobban Toto-val.
- Pandora, vendégeket hoztam. - dobtam le a két bőröndöt amit cipeltem.
- Nem is mondtad, hogy nem egyedül laksz.
Nem kellet válaszolnom, mert dühös pillantással meg jelent.
- Ki kezek? - kérdezte.
- Barátaim. Jade és Toto. Gyere megmutatom szobádat. - ültettem fel a vállamra.
Felvezettem az emeletre. Anyámék régi szobáját is átalakítottam, hogy ne emlékeztessen rájuk. Jade szobája ami idáig a vendég szoba nevet viselete.
- Ez csodás. - lép be rajta.
- Őrölök  hogy tetszik, jó kipakolást, nekem még el kell ugranom egy helyre.
- Jó szia.
- Szia.
Bementem a szobámba, felvettem valami kényelmesebb ruhát amiben jobban birok mozogni. Pandora-t betettem a helyére és már kint is voltam.
AZ utcán ahogy futottam, hirtelen valaki berántott egy sikátorba.