8. rész

.::Zoe szemszöge::.

- Normális vagy? - kérdeztem miközben elkaptam az éppen dülöngélő Louis.
- Én igen, de  veled mi van. Mit keres egy vámpír a házban, fölég a szobába? - kért számon.

- Mert miattam lett az ami. - húztam be a szobába az elájult Louis-t. Nagy nehezen felhúztam az ágyra és mentem ki vitatkozni.

- Nem érdekel. Egy ellenség meg kell ölni. - akart bemenni az ajtón.

- Nem ölsz meg senkit. Sem ma sem holnap. Soha sem. Főleg addig amíg itt vagyok neki. - sziszegtem a szavakat.

- Mi vagy te a védő szentje? - röhögött.

- Igen. Itt nem eshet baja. - tettem csípőre a kezem.

- Nem sokáig.

- Ne becsülj alá Robert. - kiabáltam a nagy apám után aki az ajtón sétált ki.

Ahogy kilépet én úgy indultam meg a titkos dolgozó szoba felé. Ott volt egy kis fagyasztó amiben a vértasakokat tartottam. Felkaptam egyet, majd megindultam a szoba felé ahol Louis éledezik.

Felértem. Levágtam magam az ágyra és vártam, hogy mikor tér magához.

Hirtelen fel ült és kipattant a szeme.

- Mi történt? - fogta az oldalát.

- Nagy apám majdnem kicsinált.  - vontam meg a vállam, majd oda adtam neki a tasakot. Úgy csillogott a szem mint a kis gyereknek az édesség boltba. 

- Honnan szerezted ezt? - tépte le a fogával a tetejét.

- Kórházban van egy vadász. Azt mondtam, hogy csalinak kell. Össze ne vérezd az ágyam. - szóltam rá.

- Óóó, szóval ez a te szobád:

- Igen. Jade a szomszédszobába lakik. A szemközti szoba meg lesz a tied. Mikor hívod fel a családodat és közlöd velük a hírt miszerint egy hétig egy barátodnál leszel. Utána meg költözöl. Azt már személyesen.

- Felhívom őket. - kotorta elő a telefonját, mire én kimentem a szobából. Az vendég szobába össze pakoltam, majd megágyaztam. Mindent elő készítettem Louis-nak, majd felvettem a laptopom és levágtam magam a kanapéra.

Neten keresgettem, mag felnéztem a közösségi oldalakra, de nem történt semmi. Ahogy tovább böngésztem a nagy világ híreiben meg akadt a szemem egy reklámon.

"Elég bátornak érzed magad? Akkor bizonyíts! Hívd fel ezt a számot és légy te is vámpírvadász. Olyan feladatokat adunk amelyben tesztelheted bátorságod és vakmerőséged." 

Kép mellette egy szörnyű mű szemfogakkal rendelkező koma és vele szembe egy csapat ember ahogy karót tartanak.

Bepötyögtem a számot, majd az udvar felé vettem az irányt. A sokadik csörgés után végre felvették.
- Jó napot. Miben segíthetek. -szólalt bele egy koma.
- Tesztelni szeretném a bátorságom. - mondtam.
- Egy nevet kérek.
- Stella Mathus. - rögtönöztem.
- Jövő hét kedd este hét óra megfelel?
- Tökéletes viszlát. - tettem le a telefont.
- Mit csinálunk jövő hét kedden este? - kérdezte Louis, miközben elém állt.
- Te gyakorlod beszédet amit a családodnak mondasz  hogy miért költözöl el. Én meg EGYEDÜL körül nézek egy helyen. - emeltem ki az egyedül szót.
- Már ki találtam. Veled megyek. - mondta miközben leült a hinta ágyra.
- Nem azt nem mondhatod, hogy a barátnődhöz költözöl  Egy okból. Nekem is veled kell mennem. Azonnal összeboronálnak minket. Találj ki valamit. - veregettem meg a vállát, majd megindultam be a szobámba.

7. rész

A hét gyorsan és viszonylag nyugodtan telt. A tanárok már megutáltak a folytonos késés miatt, én is szintén szeretem őket a folytonos oktatásuk miatt. Louis folyamatosan a nyakamba volt. Mivel egy osztályba járunk ezért mindig mellém ült be. Egész órán locsogott. Néha megkérdőjelezem, hogy pasi-e, mert egy nő nem beszél annyit mint ő. Hamarosan elveszti a fogadásokat amik arról szólnak  hogy mikor tud lefektetni. Amúgy a legújabb, hogy még megcsókolni sem tud. Van egy olyan érzésem, hogy soha nem fogja fel adni. Nem tudom mi lehet a tét talán a büszkesége, de nagyon nyerni akar.

Jade elhozta a maradék cuccait is. Vele tartottam. Nem csodálkozom, hogy elege volt a családjából. Az apa otthon sem volt. Már több mint egy hónapja nem hallottak felőle. Az öccse meg a gép előtt evett. Mint mondta mindig ezt csinálja. Csodának számit, ha nem ott kuksol és zabál. A húga meg ok nélkül elkezdett az öklével csapkodni. Ilyen kor kell nagy törő képesség, hogy ne vegyem elő a csizmámba tartott karót és szúrjam le. Végül egy sállal kikötöttem a lépcső korlátjához. Biztosra mentem ezért még a száját is betömtem egy zoknival. Remélem használt volt. Az anya amikor haza jött ok nélkül elkezdet kiabálni. Amikor megemelte a kezét, hogy meg üsse Jade-t. Hárítottam az ütés és egy „viszlát”-tal már mentünk is haza.

Drága nagyapám meg előszeretettel csinál belőlem bolondot. A semmiből ugrik elő és kiabálja el magát. Azt mondja, hogy a reflexeimet nézi. Nem egyszer volt, hogy egy ilyen eset után nyakon csaptam. A jó édes anyát ilyezgesse ne engem.

Még nem öltem meg egy vámpírt sem. Tiszta a kezem. Nem tapadt rá vér. MÉG.

~Hétfő /október 8/~

Reggel korán keltem, mint mindig. Felvettem valami sportos ruhát majd elmentem futni. fél óra futkározás után, célba tettem a pékséget. Szerintem felvásároltam a fél árukészletet. Letettem az asztalra a kaját, majd megindultam felkelteni a hét alvót.

Nyakon öntöttem egy liter vízzel. Megvártam, míg elkezd forgolódni. Mikor végre kimászott az ágyból a saját szobám felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam felöltözzem és mentem vissza Jade szobájába. Jól gondoltam, hogy vissza fog aludni. Kihúztam egy ágyból, majd a lábánál fogva behúztam a fürdőbe és csak megnyitottam a csapot. Olyan gyorsan felpattant, hogy egy vámpír megirigyelnél. Kilökdösött a szobájából.

Lementem a konyhába ott csináltam kakaót, meg hozzá kezdtem a reggeli elfogyasztásához.

- Nem volt valami kedves az ébresztem. - morgott Jade miközben leült.

- Nekem meg nem volt valami kedves gyerekkorom. - vágtam rá reflexből, miközben oda toltam neki a reggeliét.

Kiöntöttem Pandora-nak a kakaót. Követeli, ha nem kap akkor meg hisztizik.

- Nekem is van? - kérdezte.

- Parancsolj. - öntöttem ki neki.

Reggeli további részében még beszélgetünk. Kb. a semmiről. Kibeszéltük, hogy milyen hülyeségeket szoktunk álmodni, meg, hogy már fél a víztől mert mindig azzal keltem fel. Annyira elbeszéltük az időt, hogy már késésben voltunk.

Jade-t elvittem az iskolájához, majd célba vettem a sajátomat is. Ahogy leparkoltam Louis már ott is termet és nyitotta az ajtót.

- Mit szeretnél Tomlinson? - köszöntem neki.

- Csak segítek. - mosolygott.

Bezártam a kocsit, majd Louis elvetette a táskámat és így indultunk meg irodalom órára.

- Figyelj Louis tisztázunk le valamit. Miért csinálod ezt? - ültem le a helyemre.

- Mert megkedveltelek, és hiába vezetettem el a fogadást megszerezlek. Valami vonz benned, de még nem tudom mi. De rá jövök. Lehet, az, hogy van valami titkos. Egy titok melynek köze van a szüleid halálához. - mondta majd oda adta a táskámat.

Nem tudtam válaszolni, mert bejött a tanár, egy köteg papírral.

- Miss Richardson, lenne olyan kedves is kifáradna. - dobta le a hatalmas köteg papírt.

Kivánszorogtam az asztalhoz, majd rá könyököltem.

- Mit szeretne? - kérdeztem.

- Lenne önnek egy feladatom.

- De jó nekem. Mit kell csinálnom?

Kutakodott a dossziék között majd kivette a legvastagabbat, és a kezembe nyomta.

- Íme, az első feladata, mint újonc.

Kinyitottam és egy képpel találtam magam szembe.

- Mit kezdjek vele? - dobtam le.

- Azt amihez egy Richardson ért. Most már leülhet. - tolta közelebb hozzám a papírokat.

Felvettem majd helyett foglaltam. Rick tartotta az órát én meg a mappa fedelét néztem.

- Mihez ért egy Richardson? - kérdezte Louis.

- Azt amihez egy Tomlinson nem. - vágtam rá.

Louis szem forgatva vissza feküdt a padra. Megvártam, amíg békésen szuszog, majd lekezdtem tanulmányozni az első áldozatom.

Gondoltam egyet majd elkezdtem pakolni. Mindenki felém kapta a fejét amikor megindulta az ajtó felé.

- Miss. Richardson hova megy.

- Van egy ki elintézni valóm. - már léptem is ki.

- Nem adtam engedélyt, hogy elhagyja az órámat.

- Viszlát. - kiabáltam vissza.

Beszálltam a kocsiba, beütöttem a GPS-be a címet ahol tanyázik a gyilkos és már száguldottam is.

Gyorsan megérkeztem a megadott helyre.

Kivettem a kocsi hátuljából a karót, és már mehetek is.

Bent vak sötét volt. Vártam egy kicsit, hogy megszokjam a sötétet, majd elindultam.

Egyszer csak észrevettem egy ágyat és hogy valaki fekszik rajta. Óvatosan közelebb mentem, Mikor megláttam az arcát tudtam, hogy jó helyen vagyok. Már majdnem leszúrtam, amikor az ajtó kicsapódott, a vámpír szem meg hirtelen kinyílt és elsuhant.

Gyilkos pillantásokat lövelltem az ajtóban állónak.

- Te mi a francot keresel itt. - vágtam a fejéhez.

- Követelek.

- Az látom, de miért?

- Kíváncsi voltam.

- Komolyan egy öt éves gyereknek több esze van. Tönkre tettél mindent. - fortyogtam miközben megindultam az ajtó felé.

Az épületbe van az egyetlen kijárat az csak ez az ajtó. Süt a nap így kénytelen bent maradni. Nem hiszem, hogy olyan őrölt, hogy öngyilkos legyen. Én meg rá érek és itt fogom várni.

- Mit fogunk csinálni? - jött oda mellém Louis.

- Te vissza mész az iskolába én meg maradok itt.

- Szerintem ő is marad. - hallottam egy hangot magam mögött.

- Neki nincs ehhez sem köze. - álltam elé, és közben folyamatosan toltam hátrébb, hogy az ajtón ki tudjam lökni.

- Hova siettek, csak most jöttetek.

- Tudod eszembe jutott, hogy neki nincs itt semmi keresni valója.

~~Louis szemszöge~~

- Tudod eszembe jutott, hogy neki nincs itt semmi keresni valója. - mondta Zoe.

A következő pillanatban egy erős kar hozott magához.

- Enged el. - állt meg pontosan előttem Zoe és a fogva tartómmal beszélt.

- Nem megölöm, és összetörsz.

- Megölöd, tényleg tök jó. Eggyel kevesebb gond. - mondta Zoe. Szívin ütött, hiába faggattam, és figyeltem rá. Pedig még éreztem iránta valamit, de az viszonzatlan.

- Akkor ez nem baj. - mondta majd a vérző kezét a számra szorította.

- Eszedbe se jusson. - morogta.

Fájt nagyon amit mondott, de most nem ezzel kell foglalkoznom hanem azzal, hogy ezt a vasas íz eltűnjön a számból. Nagyon irritált, hogy a vérző kezét a számra nyomja. -erőszakoskodott, hogy nyeljem le.

- Nem mondom még egyszer, enged el. - emelte fel a hangját Zoe.

- Most már késő. - fogta meg a fejem és az utolsó amit láttam Zoe dühös arca. Hallani meg a saját nyakam hangját ahogy eltörik.

~~Zoe szemszöge~~

Louis-nak eltörte a nyakát. Erőt vettem magamon, hogy semmilyen érzelem ne legyen az arcomon. Louis testét arrébb dobta. Ezt a pillantott kihasználva Neki löktem a falnak.

- Mire volt ez jó. Most két hullával kell elszámolnom. Tudod, te mennyi munka van vele.

- Megöltem, azt mondat, nem baj. Mondjuk, ha baj lett volna akkor még meg is kínzom. - mosolygott gonoszul.

Kihúztam a farzsebemből a karót, majd egy könnyed mozdulattal a szívébe döftem.

A pupillái kitágultak. Fájdalmat és megkönnyülést láttam bennük. Kihúztam a napra, hogy elégjen. Ez a legegyszerűbb és a leggyorsabb mondta a bizonyítékok eltűntetésének.

Ahogy visszamentem Louis üveges tekintetével találtam magam szembe. Magamat szidtam, amiért ezt történt.

Megfogtam a kezét és kihúztam a kocsihoz. Nagy nehezen befektettem a hátsó ülésre és indultam is. Otthon hála az égnek Jade nem volt otthon. Így gond nélkül fel tudtam vinni a szobámba a hullát. Ahogy letettem az ágyra már indultam is a következő célpontomhoz.

~~Louis szemszöge~~

Nagyon fájt a fejem, meg a nyakam. Tisztán emlékszem, hogy milyen érzés volt amikor eltört. Még mindig fáj a csontom, ha rá gondolok.

Jót tett a nyakamnak a puha párna. Felültem és egy szobába találtam magam. Le volt húzva a redőny. Sehol nem jött be semmi fény. Egyetlen fényforrás a kis lámpa volt az éjjeli szekrényen. Homályosan láttam. Nem tudom miért. Fájt a szemem is. Kivettem a konyaklencsét hátha jobb lesz. Ahogy kivettem a látásom kitisztult. Sőt sokkal jobban láttam.

Az ajtón túl vérszagot éreztem. Azonnal megjött az étvágyam.

Az ajtó éppen csak annyira nyílt ki hogy Zoe be tudjon rajta bújni. Egy pohár volt nála, tele vérrel.

Letette az asztalra, majd hirtelen a karjai közé zárt.

- Tudod mennyire megijesztettél. - suttogta a vállam.

- Persze ott még nem ezt mondtad. - löktem el magamtól.

- Idd meg. - adta oda a poharat.

- Hol vagyok? - ha már tereljük a témát akkor már kérem a magyarázatot.

- Nálam. - mondta miközben kivett egy karkötőt a zsebéből

Rákötötte a jobb kezemre, és oda ment a redőnyhöz, hogy felhúzza.

Letettem a poharat, majd levettem a karkötőt  A következő pillanatban a redőny felhúzódott és a nap szó szoros értelmében égetett.

Ahogy a fájdalomtól felkiáltottam, Zoe villámgyorsan leengedte.

- Hol a karkötőd? - kérdezte.

Nem válaszoltam, mert még mindig fájt amit a nap okozott velem.

- Nem dísznek szántam. - morogta, majd megint visszatette.

Oda nyomta a kezembe a poharat, majd én lehúztam a tartalmát. Vér volt benne. Nem volt undorító. Sőt finom volt. Többet akartam, de a pohár üres volt.

A fejem Zoe-re kaptam, aki az ablakon nézett ki. Megéreztem a vére illatát és elkapott az éhség.

Lopakodva közeledtem fel. Éreztem, ahogy a szemfogaim megnyúlnak és megélesednek. Már majdnem a nyakánál voltam, amikor megszólalt.

- Most szólok, hogy ha megmered tenni véged. - mondta, de oda sem pillantott.

- Honnan tudtad, hogy jövök? - álltam mellé.

- Órán kérdezted, hogy egy Richardson mihez ért. - mondta mire bólintottam egyet.

Nem mondott semmit, csak bámult kifelé az ablakon.

- A szüleim vámpír vadászok voltak. Többek között ezért ülték meg őket. Egy éve amikor Londonba költöztem akkor tudtam meg. Azt is akkor tudtam meg, hogy a halottnak hit nagy apám még él. Ő képzet ki az ölésre. Egy vámpír, vérfarkas vagy hibrid rossz útra tér. Akkor a vadászok megölik. - mondta közben végig kifelé bámult.

- Akkor most engem is megölsz? - kérdeztem.

- Nem rosszabbul jársz.

- Miért? - kaptam a fejem felé.

- Megtanítom neked, hogy viselkedj az emberek közelébe, és hogy győzd le az éhségedet.

- Miért járok vele rosszul? - tettem fel a kérdést.

- Mert nem a kedvességemről vagyok híres. - mondtam majd kiment.

Vártam pár percet majd követtem.

Ahogy kiléptem az ajtón valami eltalált és szörnyen fájt.

- Normális vagy. - hallottam Zoe hangját, majd minden elsötétült.

6. rész

- Te tudod mennyire rám hoztad a frászt? - vágtam fejbe a nagyapámat.
- Jó, bocs, de azt hozta. A meglepetés ami hamarabb érkezett. Ezzel majd mindenki tudja, hogy vadász vagy.
- Milyen jó nekem. De valami kevésbé hátborzongatóbb módon nem tudtad volna oda adni.
- Nem, de megyek is pá. - már el is tűnt.
A nyakláncot feltettem a nyakamba, majd folytattam a futást. Mikor kellően kiizzadtam haza felé vettem az irányt.
Otthon lezuhanyoztam, majd bevágtam magam az ágyba. Nem kellett sok és már aludtam is.

Másnap / hétfő/

Idáig az edzések miatt hanyagoltam a sulit. Úgy kell ezt érteni, hogy be sem mentem. Beteget jelentettem. Szóval hivatalosan ez az első napom. Az iskolát bejártam, tudom mi hol van. meg az óra rendemet is
megkaptam. Jade már rég elment mire én indultam, mert neki nulladik órában találkozik az osztálytársaival.
Hétfő egy könnyű nap. Irodalom, lyukas, majd biosz, dupla matek és már jöhetek is haza.
Beültem a kocsi, útközben benéztem a Starbucks-ba. Vettem magamnak egy forró csokit elvitelre.
Ahogy leparkoltam az iskola előtt mindenki oda kapta a fejét. Mit sem törődve mentem tovább.
- Ki ez a csaj? - csíptem el egy beszélgetés, pár pasi között.
- Nem tudom, de remélem nincsen barátja, mert befűzöm.
- Új?
- Szerintem nem, mert nem úgy nézz ki mint egy gólya.
- Pedig még soha nem láttam.
Többet nem hallottam, mert ha meg állok hallgatózni akkor felfigyelnek rám.
Be kellett mennem az igazgatóhoz, mert tegnap hívott, hogy valami papír munka kimaradt a beiratkozáskor még szeptemberbe. Mire mindent lerendeztünk, már be is csengetek.
- Jó napot. - léptem be a terembe ahol egy tanár ült az asztalon és azonnal kiszúrta a nyakamba lévő láncot.
- Ismerős nekem maga. - pillantott a szemembe.
- Nem hiszem.
- Hogy hívják?
- Richardson. Zoe Samantha Richardson. - tettem csípőre a kezem.
- Akkor már tudom honnan vagy ismerős. Mondj magadról pár szót.
- Öt évesen elvesztettem  szüleim amikor lezuhant  a magán gépük. New Yorkban éltem amíg be nem töltöttem a 18-at. Az nap amikor töltöttem jöttem vissza Londonba. Röviden ennyi. - indulta meg egy egyetlen üres hely felé. Mikor leültem jobban szemügyre vettem a padtársam. Ő mondta, hogy majd be fűz.
- Szia Louis Tomlinson vagyok. - mosolygott kedvesen.
- Zoe. - vettem le a kalapom és az asztalra tettem.
- Ha valamiben kell segíteni csak szólj. - mosolygott.
- Jó segíthetsz, hogy hívják a tanárt? - böktem felé.
- Mr. Saltzman.
- Kösz. Mást tanít?
- Igen törit.
Az óra feléig vagy én pillantottam a tanára, vagy ő pillantott rám.
- Ismered? - bökött meg hirtelen Louis.
- Nem, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megfogom.
Mikor vége lett az órának Louis eltűzött, én meg vártam, hogy mindenki kimenjen.
- Szóval honnan is ismerjük egymást? - csuktam be az ajtót.
- Személyesen nem, de névileg ismerlek.
- Rick gyere értekezlet van. - nyitott be egy tanár.
- Még folytatjuk. - mentem ki az ajtón.
A nap további része eseménytelenül telt ha azt nem nézzük, hogy Louis párszol bepróbálkozott nálam, és már indulnak a fogadások, hogy mikor tud lefektetni. Mint megfigyeltem ő az iskola bajkeverője.

5. rész

- Jade nem meg mondtam, hogy vadászokat soha ne hoz ide. - kiabált egy férfi hang a háttérből.
- Nem is hoztam ide vadász. - védte magát.

- Akkor ő ki? - lépet elém egy fickó.
-Ember nem idomár.
- Tuti nem ember figyeld a mozgását.
- Tudjátok én is itt vagyok. - emeltem fel a kezem.
- Látom tud beszélni vadász vagy, mert nem látom rajtad a jelet.
- Vámpír vérfarkas és hibrid vadász, ma vizsgáztam. - mondtam.
- Mondom, hogy vadász, miért hoztad ide.
- Nem tudtam, hogy vadász Steven. - védte magát.
- hibáztál már megint figyelj jobban, most elvezetted az idomárok egyik búvó helyére.
- Ö..ö. Csak én ne mértek semmit? Milyen idomár?
- Az, hogy az idomárok és a vadászok a világ egyetem létezése óta utálják egymást. - mondta a koma mint ha ezt nekem tudnom kellene.
- Nekem ezt különben honnan kellett volna tudnom? - védtem Jade-t.
- Hogy lehetsz vadász, ha az alap tudásod nincs meg? - tette fel a kérdést.
- Mert még csak ma végeztem. - mondtam és éreztem, hogy elönt a düh.
- Mindegy, most már b*szhatjuk az egészet. - morgott majd megindult.
- Gyere menjünk. - mondta szomorúan.
- Ki volt ez a megháborodott idióta? - fő a kedvesség.
- Barátom meg a társam.
Nem mondott többet én meg nem kérdeztem. Beöltünk a kocsiba, majd vissza hajtottunk a házhoz.
- Valami még nyomja a lelked látom rajtad. - mondtam miközben ellenőriztem, hogy be van-e zárva az ajtó.
- Azon kívül, hogy utálom a családom és már mennék a picsába semmi más.
- Költözz hozzám. - adtam neki egy ötletet.
-Persze szép is lenen, de a szüleid mit gondolnak rólam majd.
- Soha nem tudod meg. - mondta elcsukló hangon.
- Miért? - fordult vissza.
- Mert még öt éves voltam amikor meghaltak. Akkor kerülte New York-ba az nap amikor töltöttem a 18 már jöttem is vissza Londonba. - mondtam el röviden, és érzelem mentesen.
- Kísérteties.
- Mi az arcom ahogy mondtam, vagy az, hogy anyámék vámpírok miatt haltak meg? - kérdeztem mire kikerekedett a szeme. Nem vártam meg amíg vissza eszmél a sokkból, bementem a házba.
- Arnold! - jártam végig minden szobát feltúrva, hogy megtaláljam a szeretett nagyapámat.
- Stella, ne kiabálj, nem vagyok süket. - mondta öreganyám.
- Haza mentem, gondolom most szólok. - már mentem is el.
Kint még Jade lefagyva állt.
- Kiheverted a traumát és mehetünk hozzád, hogy össze szed a cuccaidat? - kérdeztem tőle.
- Mehetünk. rázta meg a fejét és követett a kocsihoz.
Beszálltam a kocsiba és vártam, hogy Jade is beüljön. Idegesen doboltam a kormányon, miközben ő telefonnál valakivel. Végre abba hagyta.
- Lehet egy kérésem? - kérdezte miközben indítottam a kocsit.
- Igen.
- Toto is jöhet?
- Ha nem unikornis akkor jöhet.
- Nem tacskó.
Nem beszéltünk csak arról, hogy mikor hol kell lefordulnom.
Amikor hozzájuk értünk félve nyitotta ki az ajtót. Megkönnyebbült amikor látta, hogy nincsen itthon a két testvére  meg a szülei még mindig nincsenek itthon. Összepakolta a dolgait. Csak a fontosabb cuccait tette el. Így is lett vagy négy bőrönd.
- Most szólok, hogy ha valamit tönkre tesz a házba, akkor az udvaron fog lakni. - mutattam a kutyára.
- Rendben.
Az égsz út alatt ugatott. Megfordult a fejembe, hogy kidobom az ablakon. De nem tettem. Szóval hatalmas piros pont nekem.
Amikor megérkeztünk végre befogta a száját. Érzem  hogy nem leszünk jobban Toto-val.
- Pandora, vendégeket hoztam. - dobtam le a két bőröndöt amit cipeltem.
- Nem is mondtad, hogy nem egyedül laksz.
Nem kellet válaszolnom, mert dühös pillantással meg jelent.
- Ki kezek? - kérdezte.
- Barátaim. Jade és Toto. Gyere megmutatom szobádat. - ültettem fel a vállamra.
Felvezettem az emeletre. Anyámék régi szobáját is átalakítottam, hogy ne emlékeztessen rájuk. Jade szobája ami idáig a vendég szoba nevet viselete.
- Ez csodás. - lép be rajta.
- Őrölök  hogy tetszik, jó kipakolást, nekem még el kell ugranom egy helyre.
- Jó szia.
- Szia.
Bementem a szobámba, felvettem valami kényelmesebb ruhát amiben jobban birok mozogni. Pandora-t betettem a helyére és már kint is voltam.
AZ utcán ahogy futottam, hirtelen valaki berántott egy sikátorba.