18. rész

.:: Louis szemszöge::.

El jött a nagy nap. Két hét azzal telt el, hogy az apróbb részretekre figyelünk, hogy ne okozzanak problémát. Nincs lehetséges veszély, ha azt nem nézzük, hogy Zoe konkrétan ott hagyhatja a fogát, meg a fejét esetleg amit le akartnak vágni róla. Ez senkit nem zavar csak engem? Hiába beszélek én órákat arról, hogy ez örült hülyeség, meg ne próbálni. Mit kapok válasznak. Fogd be. Kész ennyivel lerendezi. Elegen van ebből a nőszemélyből. Most is mondom neki, hogy ne csináljon semmit. Meghallgat. A fenéket. Rám vágja az ajtót és elmegy fürdeni. Hiába ütöm az ajtót. Még rá is törthetem, akkor sem fog meghallgatni. Így is szép horpadás van rajta. Harry és Soffy sem tesz ellene semmit, csak röhögnek rajtam. Idegesítenek mind a ketten. Most is nem hogy valami értelmeset csinálna. Nem elment zuhanyozni. Igaza van a halálkor szépen kell kinézni. Remélem valami báli ruhát vesz fel 10 centis magassarkúval, hogy még menekülni se tudjon. Idegesít, hogy nem hallgat meg. Főleg, hogy nagy részét miattam csinálja. De miért. Hiába kérdezem, mindig azzal vágja ki magát, hogy nem csak miattam, hanem maga miatt is. Meg hasonló terelő dumákkal. Irritáltál. Harry is nem hogy segítene nekem, nem még jobban buzdítja. Soffy annak ellenére, hogy az elején utálta most már nagyon jó barátnők lették, és ő is segít neki. Ki figyel egyáltalán rám, amikor beszélek. Elegem van Zoe-ból. Hiába bókoltam neki. Lerázott, hiába hívtam hogy kettesben legyünk. Elment egyedül. Akár hogy töröm magam rájöttem, hogy engem csak barátnak tekint. Sőt Harry-vel olyan jól megvannak. Múltkor Harry kezet csókolt neki. Azt hittem, ott fogok a torkának ugrani. Tudja, hogy Zoe nem közömbös számomra. Jól tudja és mégis húzza az idegeim. Elegem van.
Éppen a lépcsőn tartottam lefelé, amikor kicsapódott az ajtó. Azonnal oda fordultam. Nem láttam semmit. Az ajtó is csukva volt. Nem foglalkoztam vele. Vissza mentem a fürdő ajtóhoz, egy utolsó próbálkozás, hogy le beszéljem az öngyilkosságról.
- Véged. - szólt meg egy hang mögöttem.
Oda fordultam és Zoe nagyapját láttam, ahogy egy karót tart, közben közeledik felém. Már majdnem a szívembe szúrta amikor Zoe előttem termet. Őt érte a halálos szúrás.
Adott ki egy apró hörgést, majd a karjaimba össze csuklót.
- Meg ölte a saját unokáját. - sziszegtem a szavakat.
- Így jár az aki az ellenséggel lepaktál, de azért te fogsz megfizetni. Te vagy a gyilkos.
- Mert mert magam.
- Nem fog senki egy vérszívónak hinni. - hagyott ott engem Zoe testével. Óvatosan lefektettem a földre, majd kihúztam belőle a karót. Damon is oda jött mellén.
- Neked nem az a feladatod, hogy megvéd? - kérdeztem idegesen.
- De.
- Akkor miért nem él?
- Mert rossz a szemed. Inkább vidd valami kényelmes helyre. - rázta meg magát, majd ott hagyott.
Felemeltettem az élettelen testet és bevittem a szobámba. Pandora ott volt. Óvatosan letettem az ágyra.
- Mikor szúrták le? - kérdezte.
- Most.
- Jaj akkor még sok idő.
- Mi fog történni. Elporlad a kezeim között. Nem hagyhatom, hisz szeretem. - simogattam az arcát.
- Tudom. Várj.
- Mire. Itt már csak a csoda segít. - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Mondanám, hogy csókold meg, de az sem segít. - jött be Harry.
- Menj ki. - vágtam hozzá a szavakat.
- Soffy és én lent várunk. - mondta miközben kiment. Pandora is vele tartott.
Olyan az arca, mintha csak aludni. Felemeltem a fejét, majd elmentem egy köntösé. Hiába hallott nem tudok róla nem gondoskodni. Feladtam rá a ruhámat, majd az ölembe fektettem. Simogattam a haját, és próbáltam bele törődni, hogy örökre elvesztettem. Az öröké valóság unalmas egyedül. Sőt szörnyű.
- Szeretlek Zoe. Örökre szeretni foglak. - mondtam, majd lehajoltam és adtam a szájára egy puszit.
A képzelő erőm játszik velem. Nem is kicsit. Ahogy el akartam hajolni Zoe kinyújtotta a kezeit, és átkulcsolta a nyakamon. Majd vissza húzott egy hosszú és szenvedélyes csókra.
- Én is szeretlek. - mondta.
Fel ültem és mély levegőket vettem. Egy hallottal csókolóztam. Egy halott csókolt meg.
- Jól vagy? - ült fel Zoe.
- Nem. Hogy lehetséges ez.
- Nagyanyám vagy üknagyanyám. Valamelyik ősi vámpírból lett ember. A vére attól vámpíré. Ezt a vért örököltem, Hogy ha átváltozok, akkor engem is vörös tölgy karóval lehet megölni. - mondta.
- Bármit csinálhatnak veled, nem lesz bajod? - kezdett vissza állni a normális légzésem.
- Nem. Az utolsó karó is nálam van. Lent elzárva egy titkos helyen. Teljes biztonságba vagyok.
- Tudod mennyire rám hoztad a szívbajt? Miért nem lehetett elmondani.
- Inkább készülődj. - mondta, mire éretlenül néztem.
- Mit akarsz csinálni?
- A valódi tervet. Szóval készülöd. - tapsolt, majd kámforrá vált.
Nem értettem semmit. Kimentem úgy ahogy voltam. Mire leértem Zoe már teljes harci díszbe volt, és egy tasak vért ivott.
- Kérsz? - tartotta felém.
- Igen. - mondtam, mire megdobott egy másikkal.
- Mikor lesztek már kész? - jött be Damon.
- Shic. - mondta Zoe, mire az őrzője szem forgatva elment. - Szóval a terv a következő.

17. rész

- Ez öngyilkossági kísérlet. - akadt ki Louis.
- Túl sok a kockázat. - értett egyet vele Harry.
- Nekem tetszik. - mosolygott Soffy.
- Ahogy nekem is. - néztem a szőkére.
- Másképp nem tudjuk megszervezni. - szólalt fel Damon.
- Mikor lesz a legközelebbi ülés? - kezdet el járkálni Louis.
- November elsején. - mondtam. - Minden hónap elsején. De van olyan hogy azonnali gyűlést tartanak. Azokról meg csak a tagok tudnak.
- Akkor van két hetünk. - görgette a telefonját Harry.
- Addigra mi megteszünk minden tőlünk telhetőt. - kelt fel Soffy. - Sziasztok. - ragadta meg Harry karját és elmentek.
- Nem engedem, hogy ezt csináld. - mondta Louis határozottan.
- Pedig fogom. Ha sikerül, akkor mindennek vége. Végleg. - szorítottam meg a kezét.
- Miattam ne csinálj semmit.
- Nem csak miattad csinálom. - hazudj vagy még mond egy órás szent beszédet. Nem fog neki fájni.
- Akkor mi miatt? - tette csípőre a kezét.
- Nem fogom hagyni, hogy pár öreg koma megmondja nekem, hogy mit csinálhatok. Majd én megmutatom, hogy egy Richardson mire képes. Egy életre megtanulják, hogy soha de soha nem szabad kötözködni velem. Ha én azt mondom, hogy nem bánthatnak, akkor nem. Tanulják meg. Több bele szólalásom van nekem egyedül mint a többi 12-nek.

Egyszerűen ot hagytam Louis a gondjaival. Felhúztam magam azon, hogy megmondja mit csináljak és mit ne. Ne mondja már meg nekem. Az élete az én kezembe van.
Csak róttam az utcákat, mikor valami csiklandó illat csapta meg az orrom. A szemfogaim azonnal kipattantak a helyükről, majd a szag után indultam. Ahogy közeledtem egyre erősödött.
Ahogy oda értem gondolkodás nélkül estem az áldozatomnak. Még mi előtt teljesen lecsapoltam volna elengedtem. Össze esett a földön. Annyira erőtlen volt. A csuklómba haraptam, majd adtam neki a véremből, hogy felépüljön.
Ahogy magához tért megigéztem, hogy felejtse el örökre, hogy vele most mi történt.
Elsétált mintha soha nem látott volna. Én meg magamra néztem. Az lettem amit mindig is megvettem. Vérszívó lettem. Egy szörnyeteg. Pokolba való teremtés. Még is imádtam, hogy nagyobb hatalmam van, mint régen. Addig élek, amíg egy karót a szívembe nem döfnek. Imádom, hogy végre ön magam lehetek, nem egy lány akinek jól kell viselkednie. Ez az igazi Zoe Samantha Richardson. A vámpír.

16. rész

Ahogy meglátták, hogy Louis is megjelent az iskolába mindenki oda rohant. Mivel nem voltam elég gyors így én is tömegben ragadtam. Nagy nehezen kivergődtem és húztam magammal Louis. Jött a felmentő sereg, aki legszívesebben kinyírna.
- Mindenki menjen órára. - mondta Harry.
Nem hatott semmit.
- Emberek. - kiállottam le magam. - Azonnal takarodjatok innen. - néztem a lehető legfélelmetesebben. Sikerült. Mindenki elment.
- Köszi. - sóhajtott Louis.
- Mit keresel itt? - támadta le Soffy. - Neked kellene rá vigyáznod. - engem.
- Ő akart jönni nem én. - vontam meg a vállam.
- Nem kellett volna engedned.
- Meg is ölhet valakit. - mondta Harry.
- Nem fog. - vettem védelmem alá.
- Honnan tudod mire képes.
- Amúgy tök jó, hogy én is itt vagyok.
- Te maradj ki ebből. -szólt rá Soffy.

- Nem kellene kimaradnom belőle, mert konkrétan rólam van szó.
- Gyerekek óra van. - jött ki Alaric.
- Vissza megy. Nem látott minket itt. - idéztem meg.
Nem mondott semmit, csak  megfordult és eltűnt.
Közben megjelent Harry és Soffy őrzője. Pandóra is van. Damon meg végig itt volt.
- Szóval most mi lesz. - kérdezte Soffy.
- Zoe-nak be kell jutnia a tanácsba. - mondta Damon.
- Oda vámpír nem mehet be, megölik azonnal. - mondta Harry.
- Tudom, de van egy módja. - szállt fel a vállamra.
- Menjünk biztosságosabb helyre. - bökött a kocsi felé.
Beültünk mind az öten, majd irány vissza hozzám.

15. rész

- Jó reggelt. - lihegett Damon a képembe.
- Hagyjál. - húztam magamra a takarót.
- Iskolába kell menned.
- Hát nem fogok.
- De. - hallottam meg Louis hangját. - Azt beszéltük, hogy én is megyek, mert túl feltűnő, hogy ha sokáig mulasztok akkor mindenki gyanút fog és így is azt hiszik, hogy a gyerekre vigyázok itthon.
- Jó, mindenki kifelé. - hessegettem őket.
Vettem egy hideg zuhanyt, hogy viszonylag képbe legyek, hogy hol is vagyok. Meg ha kell még mozogni is tudja. Felvettem egyszerű ruhát. Felkaptam a táskámat, majd lementem a konyhába.
- De fitt vagy reggel. - köszönt Jade.
- Köszi. - kutakodtam a hűtőben egy tasak vér után.
- Ne reménykedj Louis megitta az utolsót. - mondta Damon.
- Akkor én mit eszek?
- Van müzlim. - tolta az orrom elé a reggeliét Jade.
- Köszi, de kihagyom.
- Akkor nem eszel? - fordult felém Louis.
- De. - vonta meg a vállam. - Az iskolába találkozunk. - kaptam fel a kocsi kulcsot.
- Hova mész? - kiabált utánam Jade.
- Reggelizni. - vágtam be magam után az ajtót.
Kinyitottam az anyós ülést, hogy Damon be tudjon szállni, majd én elfoglaltam a kormány mögötti helyet.
- Mikor megyünk a tanácshoz? - kérdezte Damon miközben indította ma kocsit.
- Én megyek, este. Te meg max kint megvárhatsz.
- Ne már. kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ott.
- Tudsz alakot váltani. Légy leszel és be jössz.
- Ezt még te sem gondolhattad komolyan. - fintorodott el.
- Teljesen komolyan gondoltam. - nevettem fel. - Valaki feje felet körözöl, amikor meg leakar csapni akkor átváltózol a legerősebbek alakoddá és megbosszulod az össze legyet, amit valaha lecsaptak.
- Inkább koncentrálj a vezetésre. - fordult az ablak felé.
- Tudod mit nem értek? - kérdeztem tőle.
- Nem, még a gondolat olvasást nem sajátítottam el.
- Hogy lehet az, hogy Louis őrzője Pandora.
- Ő kapta.
- De akkor miért velem volt.
- Mert minden féleképen találkoztatok volna. Meg téged  egyedül hagyni. a Végén elhozod a világ végét.
- Haha. Nagyon vicces.
Leparkoltam egy kis utcába, majd falhoz lapultam és figyeltem az embereket.

Amikor befordult egy velem egy idős srác. Elkaptam és a kezem s szájára szorítottam.
- Nem adsz ki hangot. - néztem a szemébe, mire a pupillái kitagoltak és becsukta a száját.
Egy kicsit megcsapoltam a vérkészletét, de azért figyeltem rá, hogy ne hogy sokat vegyek. Megitattam a véremmel, hogy még véletlenül se látsszon, milyen ízletes.
- Semmire nem emlékszel. Nyugodtam reggeliztél utána meg mentél az iskolába. - igéztem meg.
- Nyugodtam megyek iskolába. - fordult el és indult meg.
- Biztos, hogy tegnap váltál vámpírrá? - kérdezte Damon, miközben a fülét vakarta.
- Igen, miért?
- Túl jó vagy.
- Köszönöm. - igazítottam meg a hajam.
- Nem azért mondtam, mert jó. sőt inkább furcsa.
- Már megszoktam. - szálltam be a kocsiba.
Az iskoláig az út csendben telet. Ahogy a parkolóhoz értünk ott állt Louis és nagyokat lélegzet.
- Hány embert öltél meg? - kérdeztem.
- Még egyet sem. De nem mehetnék vissza?
- Én aludni akartam, szóval ti kelteteket fel, ha aludnék, akkor nem kellene ide jönnöd.
- Feküdj vissza. - ajánlotta Louis.
- Cöcöcö. - hagytam őket magukra.

14. rész

Elmentek a boszorkányok, Jade meg felment a szobájába. Louis lent maradt TV-t nézni. Én meg kimentem az udvarra. Nem tudom miért, de jól esett a friss levegő. Túl sok minden történt velem, az elmúlt napba. Egy nap alatt több dolog történt velem, mint egész életembe idáig. Vámpír lettem, ki kellene saját magam iráni, vagy megölni. De nem vagyok képes rá. Louis-t sem tudom bántani. Az én hibám miatt lett vérszívó, ha elérem, hogy ne kövessen, akkor minden normális lenni. De lehet, hogy nem. Hiába rágódok a múlton nem érek el vele semmit. Foglalkozok inkább a jelenel. Valahogyan be kell jutnom a vadászok tanácsába, úgy hogy ne tudják, mi is vagyok valójába. Ha bejutok, valahogy kiharcolom, hogy Louis védelmem alá veszem, akkor nem eshet baja. Ha ez meg van, akkor meg valahogy az kell elérnem, hogy a drága Styles család társa a száját. Meg valamit kezdeni kéne a farkassal fent a szobámba.
Bátorságot vettem és megindulta a szobámba felé. A nappaliban bele botlottam Louis-ba, aki egy tasak vért evett.
 - Kérsz? - nyújtotta felém a tasakot.
- Köszi. - kortyoltam bele.
- Furcsa, hogy te is vámpír vagy.
- Talán félsz tőlem? - löktem meg egy kicsit az oldalát.
- Nagyon, a végén megharapsz. - cukkolt.
- El is törhetem a nyakad. - böktem meg az oldalát.
- Legalább nem kell óvatosan bánni veled. - húzott magához közel.
- Miért idáig vigyáztál rám? - néztem bele a szemébe, közben lenyaltam a szám szélére tapadt vért. Louis végig nézte a számat, mire értetlenül néztem. Bele harapott az ajkába és szaggatottan vette a levegőt.
- Igen. - engedett el és felment a szobájába.
Megvontam a vállam. Kiittam a tasakból ami maradt, majd a kukába dobtam.
Felmentem a szobámba, ott már Damon békésen aludt a kanapén. Bementem a fürdőbe és áztattam magam a vízbe.
- Azt hittem, hogy már soha nem érsz fel. - szólalt meg egy hang az ajtómba.
Rémültem oda kaptam a felem és egy pálma kakadu állt ott.
- Nincs kedved megvárni amíg kijövök? - kérdeztem.
- Nincs. - ült fel a kád szélére velem szembe.

- Nekem pedig jobban tetszene. - mondtam.
- Az engem nem érdekel. Inkább ki vele mik a terveid, hogy bekerülj a tanácsba és megment a szívszerelmed életét. Hisz az ő fejére, most hatalmas a díj.
- Ezt tudom én is. Arra, hogy hogy fogok bejutni, még magam sem tudom, mert egy vámpír nem engednek be.
- Miért szerinted ott csak emberek vannak? Amúgy is az egyik boszit megkéred, hogy segítsen.
- Persze, egy Styles-től nem kéred segítséget.
- Pedig fog. - szállt fel és hagyta el a szobát.
Kimentem a vízből, majd felvettem a pizsamámat és vissza mentem a szobámba. Ott Damon aludt a kanapén.
- Ne feled amit mondta. - szólalt, meg miközben én az ágyba bújtam.
- Megoldom egyedül is.
- Nem tudod. Amúgy is az ő érdekük is a béke. - terült el a kanapén.
Kavargó és egyben idegesítő gondolatok között nyomott el az álom.