- Gratulálok Zoe végeztünk, most már mindent tudsz. - mondta nagyapám miközben beértem a célba.
- Ennyi semmi pezsgő vagy kitüntetés esetleg valami jelvény vagy oklevél?
- Nincs semmi ilyen hanem majd ha minden jól megy akkor holnap megérkezik a meglepetés.
- Mi a meglepetés? - kíváncsiskodtam.
- Majd idővel megtudod. - ment el.
Mindig így eltűnik, már kezd az idegeimre menni. Nem baj nem ronthatja el a kedvem.
Sikeresen leérettségiztem meg fel is vettek a főiskolára amit megjelöltem. A másik nagyszüleimnek meg őrölnek annak, hogy nem vagyok ott. Milyen szép is a család fölég ha össze tart. A "kiképzés" leső felében csak száraz elméletté vetünk, hogy a vámpír így a vérfarkas úgy, de a hibrid nem azt sem tudom, hogy tudtam ennyi minden megnevezni. Utána meg vissza sírtam a könyv felelet ülést. Futni kellett, meg javítani az álló képességemen Megtanított lövi. Az vicces volt mert az elején nem tudtam az céltáblát eltalálni sőt még a közelébe sem volt. A végére bele rázódtam és pont középen el tudom találni az áldozatomat. Tökéletesítettem a karó használatot Elég nehéz volt az elején a csontot átszúrni, de a gyakorlás mindent meg old. Ma végre befejezhetem a kiképzést és csak az iskolára koncentrálhatok, de ha kell akkor este kinyírok pár rossz fiút.
Hamar haza értem és levágtam magam a gép elé. Két órát el is vett az életemből semmi. A semmit tevést a csengő zavarta meg.
Lementem és kinyitottam az ajtót a nagy apámmal találtam szembe magam akinek New York-ban kellene lennie.
- Arnold? - kérdeztem
- Igen Zoe.
- Mit keresel itt.
- Jöttem meglátogatni a régi rokonokat és gondoltam, hogy jöhetnél te is.
- Rendben. - vontam meg a vállam és felmentem, hogy átöltözzek.
- Megvárlak a nappaliban. - kiabált utánam.
Felmentem, hogy átöltözzek, mert szabad időben csak nem mehetek. Villám gyorsan lezuhanyoztam felvettem valami elfogadható ruhát. Elköszöntem Pandora-tól, felvettem a cipőmet meg a táskámat és lementem a nappaliba ahol Arnold ült és várta, hogy menjek.
- kész vagyok. - álltam meg előtte.
- Rendben.
- Amúgy , hogy nem jött?
- De itt van csak a kint várakozik.
- Ja. - szomorodtam el.
- De menjünk, mert soha nem érünk oda.
- Jó de én vezetek, meg a saját kocsimmal megyünk.
Igen még a kiképzés mellet sikerült letettem a vizsgát így van jogsim is. Kell majd az üldözéshez nem fogok én annyit futni.
- Én biztos be nem ülök abba az autóba amit te vezetsz. - rázta a fejét Arnold.
- Akkor mond a címet és ott találkozunk. - zártam be az ajtót.
- Parancsolj. - adott oda egy lapot amin egy cím volt.
- Mit szenvedtek szálljatok már be. - kiabált ki Alberta.
- Külön megyek, nem kell kiabálni. - indultam meg a garázs felé.
- Nem kell különcködni attól, hogy van saját házad. - szállt ki a taxi-ból.
Nem foglalkoztam vele, megtanultam ha nem figyelek rá akkor egy idő után megunja a kiabálást.
Folytattam az utam a kocsim felé, miközben mögöttem öreganyám kiabált, hogy álljak meg. Mire kinyílt a garázs ajtó Alberta már a nyakamba kiabált.
- NE HALLOD, HOGY AZT MONDOM, HOGY ÁLLJ MEG. IDIÓTA KÖLYÖK, MIÉRT NEM FOGADSZ SZÓT. AZ ANYÁD ÚR ISTENIT NEKED IS, HOGY NEM TANULTÁL ILLEMET. - üvöltött.
- Biztos nem jöttök? - tettem fel utoljára a kérdést.
- NEM, DE SEM MÉSZ KÜLÖN, A VÉGÉN AZT HISZIK, HOGY NEM VELÜNK JÖTTÉL, MEG MIT KEL FELVÁGNI EGY ILYEN KOCSIVAL. - folytatta Alberta a kedvenc hobbi, más néven üvöltést.
Szem forgatva beültem a kocsi, megnyomtam a ajtó távirányítóját és beprogramoztam GPS-t.
- AZONNAL SZÁLLJ KI A KOCSIBÓL, MERT HA NEM AKKOR.....- szegényke nem tud megfenyegetni, most mi lesz.
Gonoszul mosolyogta rá az ablak mögül és egyszerűen elhajtottam. Csendbe énekeltem a rádióval együtt.
Nagyiék előtt érkeztem meg, mivel nem tudom, hogy milyen rokonhoz jöttünk ezért megvártam őket.
- Ezek a londoniak azt hiszik, hogy pénzből vagyok ki rakva - morgolódott Arnold.
- Én felajánlottam, hogy elhozlak titeket. - lóbáltam meg a kulcsom.
- Nem ülök be egy huligán mellé. - mondta Alberta.
- Akkor meg jó fizetést a taxi-ra. - vontam meg a vállam. Nem nagyon érdekelnek.
- Ezek a mai fiatalokban nincsen tisztelet. - morogták tökéltetésen egyszerre.
- Ha ennyire zavarok vissza is mehetek van ezer egy dolgom. - ajánlottam az ötletet.
- Nem maradsz, addig sem iszod le magas részegre.
Ez azt oltás a végen még megijedek. Két egyszerű oknál kifolyólag nem iszom le magam részegre az első az, hogy nem hat rám a pia a másik meg minek igyam le magam?
Öregek soha nem fogom őket megérteni.
Király. Kerestem magamnak egy helyet ahova leülhettem és megfigyelhetem ahogy nagy anyám arról hazudok, hogy hova vettek fel, meg, hogy milyen jól elvagyunk New York-ba
Ááá, már értem miért kell jönnöm mert nem akarja senkinek sem mondani, hogy már vagy egy éve eljöttem. Trükkös, de majd bebukik a terve.
Alberta lebuktatásán gondolkoztam amikor leült mellém egy lány.
- Szia. - köszöntem.
- Szia Jade Bell vagyok.
- Végre egy értelmes lény Zoe Richardson. - mosolyogtam.
- Neked sincs kedved itt lenni.
- Semmi.
- Egyet értek, nem jössz ki ott legalább nem lehet látni őket. - bökött az öregek felé.
Hát igen itt mi voltunk a legfiatalabbak utánunk meg egy kb 69 éves nő.
- Már épp akartam kérni. - követtem kifele. - Hova megyünk? - kérdeztem.
- A kedvenc helyere, de csak ha tudsz titkot tartani.
- Az egész életem egy titok szóval menni fog.
Furcsa Jade-ben azonnal megbíztam, még azt is elmondanám neki, hogy mi a családi "vállalkozásom".
- Most tisztázzuk le, hogy gyalogolni nem vagyok hajlandó. - álltam meg az út közepén.
- Akkor lopj egy kocsit és menjünk.
- Ez jó lesz? - mutattam a sajátomra.
- Ha tudod vezetni akkor tökéletes.
- Akkor pattanj be. - emeltem fel a kulcsom és nyitottam ki az ajtót.
- Ez a te kocsid?
- Igen. - ültem be a vezető ülésbe.
Nem mondott semmit mert lehet, hogy el akad a szava, na mindegy a beszélgetésünk annyi volt, hogy mondta, hogy merre kanyarodjak vagy hol forduljak le.
- Itt állj innentől gyalog kell mennünk. - mondta amikor egy erdő elé értünk.
- Remélem nincs messze.
- Nincs.
Leparkoltam, bezártam a kocsit és bíztam benne, hogy valamilyen hülye madár nem szarja le a szemem fényét.
Követtem a sötétben, miért nem hoztam lámpát szitkozódtam magamba.
- Vigyázz! - állított meg és a következő pillanatban egy unikornis szaladt el előttünk.- Én..én. - dadogtam.
- Igen jól láttad ő volt Amber.
- Mondjuk nem értem minek lepődök. - gondolkoztam hangosan.
- Mindenki meg szokott lepődni de gyere a többiek még hátra vannak.
- Sárkányokat nem ismersz véletlenül, jól jönne ház őrzőnek? - kérdeztem.
- Nem, de a nagybátyám már találkozott eggyel.
- Egyre jobb és jobb.
Tényleg megőröltem vagy csak álmodok, akkor meg elég hosszúra nyúlt az álmom.
- Nézd! - mutatott egy irányba ahol négy Pegazus legelt.
Amikor észre vettek mienket megijedtek és elrepültek.
