15. rész

- Jó reggelt. - lihegett Damon a képembe.
- Hagyjál. - húztam magamra a takarót.
- Iskolába kell menned.
- Hát nem fogok.
- De. - hallottam meg Louis hangját. - Azt beszéltük, hogy én is megyek, mert túl feltűnő, hogy ha sokáig mulasztok akkor mindenki gyanút fog és így is azt hiszik, hogy a gyerekre vigyázok itthon.
- Jó, mindenki kifelé. - hessegettem őket.
Vettem egy hideg zuhanyt, hogy viszonylag képbe legyek, hogy hol is vagyok. Meg ha kell még mozogni is tudja. Felvettem egyszerű ruhát. Felkaptam a táskámat, majd lementem a konyhába.
- De fitt vagy reggel. - köszönt Jade.
- Köszi. - kutakodtam a hűtőben egy tasak vér után.
- Ne reménykedj Louis megitta az utolsót. - mondta Damon.
- Akkor én mit eszek?
- Van müzlim. - tolta az orrom elé a reggeliét Jade.
- Köszi, de kihagyom.
- Akkor nem eszel? - fordult felém Louis.
- De. - vonta meg a vállam. - Az iskolába találkozunk. - kaptam fel a kocsi kulcsot.
- Hova mész? - kiabált utánam Jade.
- Reggelizni. - vágtam be magam után az ajtót.
Kinyitottam az anyós ülést, hogy Damon be tudjon szállni, majd én elfoglaltam a kormány mögötti helyet.
- Mikor megyünk a tanácshoz? - kérdezte Damon miközben indította ma kocsit.
- Én megyek, este. Te meg max kint megvárhatsz.
- Ne már. kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ott.
- Tudsz alakot váltani. Légy leszel és be jössz.
- Ezt még te sem gondolhattad komolyan. - fintorodott el.
- Teljesen komolyan gondoltam. - nevettem fel. - Valaki feje felet körözöl, amikor meg leakar csapni akkor átváltózol a legerősebbek alakoddá és megbosszulod az össze legyet, amit valaha lecsaptak.
- Inkább koncentrálj a vezetésre. - fordult az ablak felé.
- Tudod mit nem értek? - kérdeztem tőle.
- Nem, még a gondolat olvasást nem sajátítottam el.
- Hogy lehet az, hogy Louis őrzője Pandora.
- Ő kapta.
- De akkor miért velem volt.
- Mert minden féleképen találkoztatok volna. Meg téged  egyedül hagyni. a Végén elhozod a világ végét.
- Haha. Nagyon vicces.
Leparkoltam egy kis utcába, majd falhoz lapultam és figyeltem az embereket.

Amikor befordult egy velem egy idős srác. Elkaptam és a kezem s szájára szorítottam.
- Nem adsz ki hangot. - néztem a szemébe, mire a pupillái kitagoltak és becsukta a száját.
Egy kicsit megcsapoltam a vérkészletét, de azért figyeltem rá, hogy ne hogy sokat vegyek. Megitattam a véremmel, hogy még véletlenül se látsszon, milyen ízletes.
- Semmire nem emlékszel. Nyugodtam reggeliztél utána meg mentél az iskolába. - igéztem meg.
- Nyugodtam megyek iskolába. - fordult el és indult meg.
- Biztos, hogy tegnap váltál vámpírrá? - kérdezte Damon, miközben a fülét vakarta.
- Igen, miért?
- Túl jó vagy.
- Köszönöm. - igazítottam meg a hajam.
- Nem azért mondtam, mert jó. sőt inkább furcsa.
- Már megszoktam. - szálltam be a kocsiba.
Az iskoláig az út csendben telet. Ahogy a parkolóhoz értünk ott állt Louis és nagyokat lélegzet.
- Hány embert öltél meg? - kérdeztem.
- Még egyet sem. De nem mehetnék vissza?
- Én aludni akartam, szóval ti kelteteket fel, ha aludnék, akkor nem kellene ide jönnöd.
- Feküdj vissza. - ajánlotta Louis.
- Cöcöcö. - hagytam őket magukra.