Epilógus

~ egy hónap múlva ~

- Tiéd az egész ház. - adtam oda Jade-nek a kulcsot.
- Mikor jöttök vissza?
- Soká.
- Azért kámforrá ne váljatok. - nevetett.
- Ugyan úgy ismersz minket?
- Igen. 
- Ígérem jelentkezni fogunk.
- Ajánlom is.
- Nyugi soha nem szabadulsz meg tőlünk. - nevettem fel.
Meg ölelt meg mind a kettőnket, majd oda fordultunk a Styles családhoz.
- Vigyázz Louis. 
- Mire? - nézett értelmetlenül.
- A melletted álló nőszemélyre. Sokkal vadabb mint mutassa magát. 
- Hé jelen vagyok én is. - emeltem fel a hangom.
- Majd téged én okítlak ki. - ölelt át fél karral Soffy.
- Hallgatlak anyuci. - néztem rá unottan.
- Vigyázz rá, mert ha valami baja esik akkor elő kerül a vörös tölgy karó. Meg persze nem szeretnélek titeket a körözöttek listáján látni.
- Ugyan, csak a gyilkosok listáján. - nevettem fel.
- Még viccnek is rossz.
- Ti is vigyázatok rájuk. Sőt bennetek jobban megbízok mint ebben a két tökkel ütöttben. Azt sem tudják hogy ol vannak meg hogy hova tartanak. - mondta Jade.
- Kérlek szépen Londonba vagyok és Hawaii-ra megyünk. Onnan meg irány Amerika. Bocsánat. Rettegj Amerika jövünk. - nevetett Louis.
- Menj már arrébb. - morgott Pandóra.
- Ugye milyen szép a szerelem. - cukkoltam Harry.
- Kösz nem kérek belőle. 
Elbúcsúztunk tülök. Damon patkánnyá változott és úgy utazott a kézi táskámba. Pandóra meg Jákóvá változott és Louis vállán utazott.
Beszálltunk a gépbe, majd elfoglaltunk a helyeket. Ahogy fel értünk Pandóra és Damon is vissza változott farkassá, mivel magán géppel megyünk.
- Mire vége a nász utunknak addigra a kocsit oda szállítják a Floridai házunkhoz? - kérdezte Louis hátra dőlve.
- Többiekkel úgy beszéltük meg. Ha nem rontanak el semmit akkor igen. Mondjuk nem hiszem hogy szórakoznának.
- Nem fognak. 
Egész úton beszélgettünk szenvedtünk vagy éppen egymást dobáltuk mogyoróval.
- Mikor nyugodtok már meg? - kérdezte Damon.
- Soha. - vágtuk rá.
- Hagyj rájuk. - dörgölődzött oda hozzá Pandóra.
- Pontosan. Előttünk az örökké nem fogunk jól viselkedni. - mondtam komolyan.
- Egy csirkének több esze van. - morogta, majd magunkra hagyott minket.
- Szóval csirkék vagyunk? - kérdezte Louis, mire bólintottam. - Azok, hogy csókolnak? 
- Csőröznek. - mondtam komolyan.
- Nem lehetek csirke, mert azt nem tudom.
Megcsókoltam mielőtt valami hülyeséget mondana megint.
- Köszönöm. - hallottam Damon hangját.
Végre megérkeztünk. Pandóra és Damon kevésbe fel tűnő alakot választottak majd úgy mentünk a szálódához.
Ahogy kivettük a szobákat. Hát igen. Damon ragasz kódot hozzá, hogy külön szobájuk legyen. Azzal az indokkal, hogy nem hagynánk aludni őket. Én meg szőke vagyok. De nem vitatkoztam vele.
Lementünk a partra. Ott csak két nap ágy volt meg egy nap ernyő.
- Mrs Tomlinson mit fogunk mi egy hétig csinálni? - kérdezte Louis miközben leült a nyugágyra.
- Mr. Tomlinson van sejtésem. - adtam neki egy gyors csókot, majd bementem a vízbe.
- Élvezem a házas életet. - kiabált utána.
- Hidd el én is. - tűntem el a víz alatt.
Izgalmas és fárasztó élet elé nézünk. De legalább együtt.

19. rész


Lavender Patchouli by ~ScreamingForSunlight on deviantART.:: Zoe szemszöge::.


- Ez betegebb terv mint az előző. - akadt ki Louis.
- De jobban be válik. - segített ki Harry.
- Hát nem fog, hogy ha nem indulunk most. - mondta Soffy.
- Kész van a lötyi?
- Igen, parancsolj. - vette elő a zsebéből.
- Ez meg mi? - értetlenkedett Louis.
- Az örökön be kell mennünk, ott az vámpír aki be megy, annak talpat kell csókolnia nekik. Ha megisszuk, az ajtó előtt, akkor minden amit a vámpírokra jellemző azok eltűnnek rólunk. - adtam oda neki az egyiket a másik meg nálam volt.
Beültünk a kocsiba. Harry vezetett, és Soffy ült az anyós ülésem.
- Sok szerencsét. Itt várunk. Hogy ha baj akkor szóljatok. - mondta Soffy.
- Bízunk benne, hogy nem. Nem akarlak titeket is bele keverni.
- Már benne vagyunk. Amúgy is rég szórakoztam ilyen jót. - nevetett fel Soffy.
- Ha nem velem történne még nevetnék is. - mondta miközben elővettem a fiolát.
- Csin-csin. - emelte fel Louis.
Fintorogva lenyeltem, majd próbáltam vissza tartani a hányás. Louis is öklendezett tőle.
- Ennyire nem lehet rossz. - mosolygott Soffy.
- De. - nyögtem.
- Azért térjetek magatokhoz, mert nem tart öröké. - mondta Harry.
- Mi volt benne? - fogta a fejét Louis.
- Jobb, hogy ha nem tudod. - mondtam.
- Egyet értek. - szólalt meg mellettem Damon.
- Mi a legkisebb alakod?
- Patkány, de miért.
- Szerinted nem tűnik fel nekik, hogy ha így jössz be?
Morogva megrázta magát, majd hirtelen a nagy kutyából apró patkány lett.
- Így jobb? - kérdezte vékony hangon.
Alig bírtuk vissza tartani a röhögést. Nem kockázattok meg, hogy megszólalunk, így csak bólintottunk egyet.
Damon belemászott a zsebembe és onnan figyelte az utunkat. Pandora a vállamon ült. Ahogy a főbejárathoz értünk, ami egy olyan kicsi ajtó, hogy ha nem hajolok le, beverem a fejem. Damon beljebb húzódott.
- Kik vagytok.
- Zoe Richardson, társam William Somerhalder. - mutattam be.
Végig néztek rajtunk. Átvizsgáltak. Úgy éreztem magam mint egy marha a vásáron. Mindenki engem néz, de megmenteni/megvenni senki sem fog. Sőt passzolt is ide, ha nem veszi meg senki akkor a vágóhídon végzi Csak most a marha az az én megyek a henteshez, mert unatkozók.
- Papagáj? - bökött rá.
- Minden hol velem van. Mehetünk? - türelmetlenkedtem.
- Igen. - nyitotta ki az ajtót egy harmadik koma.
Ahogy bekullogtunk éreztem, hogy kezdi elveszteni a hatását a szer. Meg álltam és neki támasztottam a hátamat a falnak és vártam pár percet. Pár mély levegő után minden kitisztult, újra élesen láttam, újra hallottam ahogy nem messze tőlünk két ember beszélget.
- Jól vagy? - kérdezte Louis.
- Igen, te?
- Tökéletes minden. - mosolygott.
Damon kiugrott a zsebemből és újra vissza nyerte farkas alakját.
- Mehetünk szerelmesek. Mennék már haza. - nyavalygott.
- Jól van főnök úr. - morogtam.
Mi az, hogy szerelmesek, csinálok neki majd olyan aranyos agyrázkódást, hogy egy életre megbánja, hogy ezt mondta.
- Eszedbe ne jusson. - mondta oda sem figyelve.
- Mi az, még gondolat olvasásba is átcsaptál.
- Igen, szóval én fogok örülni neki a legjobban hogy ha ennek vége, akkor legalább nem kell azt hallgatnom, hogy Louis-nak milyen szép szeme van, meg formás a feneke, meg blablablab. - ingatta ide oda a fejét.
- Véged, csak érjünk ki innen.
- Nem ijedtem meg.
- Jobb, hogy ha félsz. - sziszegtem.
- Hamarabb ijedek meg Pandorától mint tőled. - mondta, mire megtorpantam.
- Egy papagájtól, mint egy vámpírtól.
- Nem azt mondtam, hogy ettől az alakjától.
Éppen még akartam kérdezni, hogy mi amikor oda értünk a dupla szárnya ajtóhoz.
Wolf | via Tumblr- Akkor indulhat a buli. - tettem rá a kezem.
Egy erős mozdulattal belöktem az ajtót. Kivágódott és neki csapódott a falnak, sőt le is tört belőle egy darab.
Az bent levők nekünk akartak rontani, de Pandóra hirtelen leszállt a vállamról, majd a földön megrázta magát és egy fehér farkassá változott. Vicsorított a támadóinkra. Damon is mellé lépet és megmutatta a fehér fogait.
Terem úgy nézet ki mint hogy ha egy sima tárgylóban lennék. Közében egy kör asztal. 13 szék volt. Mindegyikben ült valaki. Családi rangok alapján egyre kisebb és kevesebb rajta a dísz.
- Kik vagytok és hogy kerültettek ide? - kérdezte a legöregebb.
- Hogy élhetsz. Előbb mondták, hogy egy vámpír megölt. - kelt fel a mellette lévő és elkezdett közelebb jönni hozzánk.
- Én nem ajánlom a saját érdekébe. Nem ők tépik szét hanem én. - mondtam neki, mire megtorpant.
- Te is egy vagy a mocskos vérszívók közül. - mondta a drága nagy apám. - Hogy jutottál be az örökön.
- Milyen jó, hogy ha a vámpírnak vannak barátai.
- Mit akartok itt? - kérdezte a egy fekete hajú nő.
- Ajánlunk egy alkut. - mondta Louis.
- Vérszívókkal nem alkudunk. - köpte a szavakat a nő.
- Hát akkor sajnos a vérfarkasokhoz és a vámpírokhoz kell fordulni. - szontyolodtam el és indultam meg.
- Hogy ha élve kijutsz. - mondta öreg apám.
- Könnyebb feladatott adjál. - suhantam az orra elé. - Mi az most már nem nagy a szád? - sziszegtem a képébe, közben megvillantak a szemfogaim.
- Verbénát iszok, nem tudsz megölni.
- Van egy rossz hírem, nincs a hatással rám. - mondtam, majd beleharaptam a nyakába.
Nem szívtam ki a vérét. Nem mocskolom be vele magam. Ahogy ellengettem a nyakát össze esett.
- Mi vagy te? - kérdezte a fekete nő.
- Szeretem, hogy ha végzetnek hívnak, amúgy meg ősi vámpír. De akkor meg hallgatják az alkunkat? - ültem nagy apám helyére. Az az a Richardson székbe. Louis mögém suhant. Damon és Pandora meg leült a lábamhoz.
- Mond.
- Annyira egyszerű hogy szinte röhejes. Első. Styles család békében él az összes utódjával együtt. Nem kell tartani attól, hogy bármikor lecsap rájuk egy vadász.
- Megoldható, de ti mit adtok cserébe.
- Lassan a testtel. Ez csak az első volt. A második meg egy új törvény életbe léptetése.
- Mi lenne az? - kérdezte a nő.
- Csak akkor ölhetnek meg egy misztikus lényt, hogy ha ölt ember. Amíg nem ölt meg senkit életben marad.
- Mit akarsz te ezekkel a közhelyekkel.
- Fogja be. - mordult rá Pandora.
- Harmadik egyben utolsó. Engem és a társam elfelejtenek örökre. Mi a vadászok számára ne létezünk. Egy vadász se kergessen.
- Álmokat dédelgetsz.
- Mondom mit ajánlok cserébe. - mondtam.
- Soha nem mondunk semmit a vadászokkal kapcsolatba a vámpíroknak vérfarkasoknak vagy bármilyen misztikus lények. Sőt ha tudomást szerzünk egy támadásról tudatjuk veletek.
- Ezt meg kell beszélni. - mondta a nő.
- 10 perc. - mondta Louis.
(12) kill bill | TumblrFelálltak az asztaltól és oda mentek a földön fekvő nagyapámhoz. Halkan beszéltek, ha figyeltem volna akkor hallottam volna minden szót.
Hirtelen a nő felpattan és elkezdett közeledni félénk.
Felkaptam egy kést és megforgattam a kezembe, majd céloztam és dobtam. Bele a hasába.
- Nem viccelek. Még megmenthetik, Ha elfogadják az ajánlatot, akkor túl éli. - mondtam nekik.
- Elfogadjuk. - mondta a csapat másik női tagja.
TumblrOda mentem kihúzta a kés a hasából, mire felnyögött.
Louis megforgatta az ujján a kész, mire a vér buggyant ki a kezéből. Damon hozott egy poharat. Louis bele csöpögtette a pohárba, majd oda adtuk a nőnek.
- Ha megszegik a szavukat, akkor vissza jövünk és egyesével végzünk magukkal és a családjukkal. - mondtam, mire bólintottak.
Louis és én előre mentem. Damon és Pandora mögöttünk jött.
TumblrMire az ajtóhoz értünk, már elterjed a hír, hogy mik is vagyunk valójában. A csizmámba tartott kést elővettem és úgy mentem végig az örökön. Nem mertek szerencsére belénk kötni.
Ahogy kiértünk mind kettőnknek egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Megcsináltuk. - mondtam halkan.
- Meg. - suttogta Louis.
Hirtelen oda fordult felém, majd letámadta a számat. Vadul csókolt. Közben meg fel emelt. Bele markolt a fenekembe, én meg a haját húzta.
Meg szűnt számomra a világ. Nem számított semmi csak Louis. Végre élvezhetem az örökké valóságot vele.
- Miénk. - suttogtam.
- Mi?
- Az örökké. - csókoltam meg megint.
- Mondtam, hogy ez lesz. Kérem a pénzem. - ismertem meg Soffy hangját.
- Honnan tudtad? - kérdezte Harry. Közben mi oda mentünk hozzájuk.
- Nem láttad, hogy néznek egymásra.
- Nem.
- Pasik.
- Mondj az aki a haverommal kezdett ki.
- Honnan tudod? - kerekedett ki Soffy szeme.
- Ő maga mondta. - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ki a szerencsétlen? - kérdezte Louis.
- Zayn. - mondta Harry.
- A vérfarkas? - kérdeztem.
- Igen. - mosolygott idétlenül Soffy.
- Megyünk? - kérdezte Pandóra.
- Megnőttél kislány. - simogatta meg Harry a fejét.
Beültünk a kocsiba. Soffy-t kiraktuk az uránál. Harry minket haza vitt. Otthon elmondtam Jade-nek, hogy sikerült minden. Mikor Louis fél kézzel át ölelt, akkor felkelt és annyit mondott, hogy egy barátjával van találkozója.
Damon és Pandóra meg elmentek isten tudja hova. Miénk volt ez egész este. Végre beteljesedett amire mind a ketten vártunk.