18. rész

.:: Louis szemszöge::.

El jött a nagy nap. Két hét azzal telt el, hogy az apróbb részretekre figyelünk, hogy ne okozzanak problémát. Nincs lehetséges veszély, ha azt nem nézzük, hogy Zoe konkrétan ott hagyhatja a fogát, meg a fejét esetleg amit le akartnak vágni róla. Ez senkit nem zavar csak engem? Hiába beszélek én órákat arról, hogy ez örült hülyeség, meg ne próbálni. Mit kapok válasznak. Fogd be. Kész ennyivel lerendezi. Elegen van ebből a nőszemélyből. Most is mondom neki, hogy ne csináljon semmit. Meghallgat. A fenéket. Rám vágja az ajtót és elmegy fürdeni. Hiába ütöm az ajtót. Még rá is törthetem, akkor sem fog meghallgatni. Így is szép horpadás van rajta. Harry és Soffy sem tesz ellene semmit, csak röhögnek rajtam. Idegesítenek mind a ketten. Most is nem hogy valami értelmeset csinálna. Nem elment zuhanyozni. Igaza van a halálkor szépen kell kinézni. Remélem valami báli ruhát vesz fel 10 centis magassarkúval, hogy még menekülni se tudjon. Idegesít, hogy nem hallgat meg. Főleg, hogy nagy részét miattam csinálja. De miért. Hiába kérdezem, mindig azzal vágja ki magát, hogy nem csak miattam, hanem maga miatt is. Meg hasonló terelő dumákkal. Irritáltál. Harry is nem hogy segítene nekem, nem még jobban buzdítja. Soffy annak ellenére, hogy az elején utálta most már nagyon jó barátnők lették, és ő is segít neki. Ki figyel egyáltalán rám, amikor beszélek. Elegem van Zoe-ból. Hiába bókoltam neki. Lerázott, hiába hívtam hogy kettesben legyünk. Elment egyedül. Akár hogy töröm magam rájöttem, hogy engem csak barátnak tekint. Sőt Harry-vel olyan jól megvannak. Múltkor Harry kezet csókolt neki. Azt hittem, ott fogok a torkának ugrani. Tudja, hogy Zoe nem közömbös számomra. Jól tudja és mégis húzza az idegeim. Elegem van.
Éppen a lépcsőn tartottam lefelé, amikor kicsapódott az ajtó. Azonnal oda fordultam. Nem láttam semmit. Az ajtó is csukva volt. Nem foglalkoztam vele. Vissza mentem a fürdő ajtóhoz, egy utolsó próbálkozás, hogy le beszéljem az öngyilkosságról.
- Véged. - szólt meg egy hang mögöttem.
Oda fordultam és Zoe nagyapját láttam, ahogy egy karót tart, közben közeledik felém. Már majdnem a szívembe szúrta amikor Zoe előttem termet. Őt érte a halálos szúrás.
Adott ki egy apró hörgést, majd a karjaimba össze csuklót.
- Meg ölte a saját unokáját. - sziszegtem a szavakat.
- Így jár az aki az ellenséggel lepaktál, de azért te fogsz megfizetni. Te vagy a gyilkos.
- Mert mert magam.
- Nem fog senki egy vérszívónak hinni. - hagyott ott engem Zoe testével. Óvatosan lefektettem a földre, majd kihúztam belőle a karót. Damon is oda jött mellén.
- Neked nem az a feladatod, hogy megvéd? - kérdeztem idegesen.
- De.
- Akkor miért nem él?
- Mert rossz a szemed. Inkább vidd valami kényelmes helyre. - rázta meg magát, majd ott hagyott.
Felemeltettem az élettelen testet és bevittem a szobámba. Pandora ott volt. Óvatosan letettem az ágyra.
- Mikor szúrták le? - kérdezte.
- Most.
- Jaj akkor még sok idő.
- Mi fog történni. Elporlad a kezeim között. Nem hagyhatom, hisz szeretem. - simogattam az arcát.
- Tudom. Várj.
- Mire. Itt már csak a csoda segít. - folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Mondanám, hogy csókold meg, de az sem segít. - jött be Harry.
- Menj ki. - vágtam hozzá a szavakat.
- Soffy és én lent várunk. - mondta miközben kiment. Pandora is vele tartott.
Olyan az arca, mintha csak aludni. Felemeltem a fejét, majd elmentem egy köntösé. Hiába hallott nem tudok róla nem gondoskodni. Feladtam rá a ruhámat, majd az ölembe fektettem. Simogattam a haját, és próbáltam bele törődni, hogy örökre elvesztettem. Az öröké valóság unalmas egyedül. Sőt szörnyű.
- Szeretlek Zoe. Örökre szeretni foglak. - mondtam, majd lehajoltam és adtam a szájára egy puszit.
A képzelő erőm játszik velem. Nem is kicsit. Ahogy el akartam hajolni Zoe kinyújtotta a kezeit, és átkulcsolta a nyakamon. Majd vissza húzott egy hosszú és szenvedélyes csókra.
- Én is szeretlek. - mondta.
Fel ültem és mély levegőket vettem. Egy hallottal csókolóztam. Egy halott csókolt meg.
- Jól vagy? - ült fel Zoe.
- Nem. Hogy lehetséges ez.
- Nagyanyám vagy üknagyanyám. Valamelyik ősi vámpírból lett ember. A vére attól vámpíré. Ezt a vért örököltem, Hogy ha átváltozok, akkor engem is vörös tölgy karóval lehet megölni. - mondta.
- Bármit csinálhatnak veled, nem lesz bajod? - kezdett vissza állni a normális légzésem.
- Nem. Az utolsó karó is nálam van. Lent elzárva egy titkos helyen. Teljes biztonságba vagyok.
- Tudod mennyire rám hoztad a szívbajt? Miért nem lehetett elmondani.
- Inkább készülődj. - mondta, mire éretlenül néztem.
- Mit akarsz csinálni?
- A valódi tervet. Szóval készülöd. - tapsolt, majd kámforrá vált.
Nem értettem semmit. Kimentem úgy ahogy voltam. Mire leértem Zoe már teljes harci díszbe volt, és egy tasak vért ivott.
- Kérsz? - tartotta felém.
- Igen. - mondtam, mire megdobott egy másikkal.
- Mikor lesztek már kész? - jött be Damon.
- Shic. - mondta Zoe, mire az őrzője szem forgatva elment. - Szóval a terv a következő.