- Nem is hoztam ide vadász. - védte magát.
-Ember nem idomár.
- Tuti nem ember figyeld a mozgását.
- Tudjátok én is itt vagyok. - emeltem fel a kezem.
- Látom tud beszélni vadász vagy, mert nem látom rajtad a jelet.
- Vámpír vérfarkas és hibrid vadász, ma vizsgáztam. - mondtam.
- Mondom, hogy vadász, miért hoztad ide.
- Nem tudtam, hogy vadász Steven. - védte magát.
- hibáztál már megint figyelj jobban, most elvezetted az idomárok egyik búvó helyére.
- Ö..ö. Csak én ne mértek semmit? Milyen idomár?
- Az, hogy az idomárok és a vadászok a világ egyetem létezése óta utálják egymást. - mondta a koma mint ha ezt nekem tudnom kellene.
- Nekem ezt különben honnan kellett volna tudnom? - védtem Jade-t.
- Hogy lehetsz vadász, ha az alap tudásod nincs meg? - tette fel a kérdést.
- Mert még csak ma végeztem. - mondtam és éreztem, hogy elönt a düh.
- Mindegy, most már b*szhatjuk az egészet. - morgott majd megindult.
- Gyere menjünk. - mondta szomorúan.
- Ki volt ez a megháborodott idióta? - fő a kedvesség.
- Barátom meg a társam.
Nem mondott többet én meg nem kérdeztem. Beöltünk a kocsiba, majd vissza hajtottunk a házhoz.
- Valami még nyomja a lelked látom rajtad. - mondtam miközben ellenőriztem, hogy be van-e zárva az ajtó.
- Azon kívül, hogy utálom a családom és már mennék a picsába semmi más.
- Költözz hozzám. - adtam neki egy ötletet.
-Persze szép is lenen, de a szüleid mit gondolnak rólam majd.
- Soha nem tudod meg. - mondta elcsukló hangon.
- Miért? - fordult vissza.
- Mert még öt éves voltam amikor meghaltak. Akkor kerülte New York-ba az nap amikor töltöttem a 18 már jöttem is vissza Londonba. - mondtam el röviden, és érzelem mentesen.
- Kísérteties.
- Mi az arcom ahogy mondtam, vagy az, hogy anyámék vámpírok miatt haltak meg? - kérdeztem mire kikerekedett a szeme. Nem vártam meg amíg vissza eszmél a sokkból, bementem a házba.
- Arnold! - jártam végig minden szobát feltúrva, hogy megtaláljam a szeretett nagyapámat.
- Stella, ne kiabálj, nem vagyok süket. - mondta öreganyám.
- Haza mentem, gondolom most szólok. - már mentem is el.
Kint még Jade lefagyva állt.
- Kiheverted a traumát és mehetünk hozzád, hogy össze szed a cuccaidat? - kérdeztem tőle.
- Mehetünk. rázta meg a fejét és követett a kocsihoz.
Beszálltam a kocsiba és vártam, hogy Jade is beüljön. Idegesen doboltam a kormányon, miközben ő telefonnál valakivel. Végre abba hagyta.
- Lehet egy kérésem? - kérdezte miközben indítottam a kocsit.
- Igen.
- Toto is jöhet?
- Ha nem unikornis akkor jöhet.
- Nem tacskó.
Nem beszéltünk csak arról, hogy mikor hol kell lefordulnom.
Amikor hozzájuk értünk félve nyitotta ki az ajtót. Megkönnyebbült amikor látta, hogy nincsen itthon a két testvére meg a szülei még mindig nincsenek itthon. Összepakolta a dolgait. Csak a fontosabb cuccait tette el. Így is lett vagy négy bőrönd.- Most szólok, hogy ha valamit tönkre tesz a házba, akkor az udvaron fog lakni. - mutattam a kutyára.
- Rendben.
Az égsz út alatt ugatott. Megfordult a fejembe, hogy kidobom az ablakon. De nem tettem. Szóval hatalmas piros pont nekem.
Amikor megérkeztünk végre befogta a száját. Érzem hogy nem leszünk jobban Toto-val.- Pandora, vendégeket hoztam. - dobtam le a két bőröndöt amit cipeltem.
- Nem is mondtad, hogy nem egyedül laksz.
Nem kellet válaszolnom, mert dühös pillantással meg jelent.
- Ki kezek? - kérdezte.- Barátaim. Jade és Toto. Gyere megmutatom szobádat. - ültettem fel a vállamra.
Felvezettem az emeletre. Anyámék régi szobáját is átalakítottam, hogy ne emlékeztessen rájuk. Jade szobája ami idáig a vendég szoba nevet viselete.
- Ez csodás. - lép be rajta.
- Őrölök hogy tetszik, jó kipakolást, nekem még el kell ugranom egy helyre.
- Jó szia.
- Szia.
Bementem a szobámba, felvettem valami kényelmesebb ruhát amiben jobban birok mozogni. Pandora-t betettem a helyére és már kint is voltam.
AZ utcán ahogy futottam, hirtelen valaki berántott egy sikátorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése