Egész héten otthon maradtam és Louis-t "neveltem, idomítottam". Két palacsinta sütő rá ment. Naponta. Szegény Jade küldtem el mindig újat venni. A végén már szó nélkül adták neki.
Nehéz volt Louis éhségét kezelni, de a palacsinta sütő mindenre jó.
Ma beszélte meg az anyukájával, hogy haza megy. Én elkísérem biztos ami biztos alapon.
- Nyugi. - veregettem meg a kocsiba.
- Mi van ha elvesztem a fejem? - fordult felém.
- Nem kell palacsinta sütő anélkül is agyon tudlak csapni.
- Jó tudni. - mondta majd hátra dőlt az ülésbe.
Ahogy megérkezünk a házához. Két teljesen egyforma kislány szaladt a kapuhoz.
- Zoe. Ők itt Daisy és Phoele. - mutatta be a legkisebb testvéreit.
.::Louis szemszöge::.
Magamhoz öleletem az ikreket. Már nagyon hiányoztak.ű
- Zoe Ők itt Daisy és Phoele. - mutattam be őket.
A lányok oda szaladtak és megölelték. Váratlanul érte, láttam a szemén.
Megfordultam és láttam, hogy anya közeledik felém. ölelésre tárja a karját.- Még, hogy nem csajozni voltál. - mondta nevetve.
- Tényleg nem ott voltam. - védtem magam.
- Nem veszem be.
- Anya ő a barátom. Zoe. - mutattam rá akit éppen az ikrek bombáztak a kérdéseikkel. Hogy mit csináltunk? Járunk-e? Csókolóztunk e már? Jól csókolok.
- Azért hagyjátok levegőhöz jutni. - mondtam nekik.
- Köszi. - fújta ki Zoe az eddig bent tartott levegőt.
- Anya ő barátom Zoe. - mutattam szerencsétlenre akik Phoele lógott és sorolta a kérdéseket.
- Hívj csak Jay-nak. - mondta anya, mire Zoe csak bólintott egyet.
- Tudtam én, hogy járnak. - kiabált győzedelmesen Phoele.
- Igen járunk. - mondta Zoe, mire mindenki oda kapta a fejét. - Iskolába. - fejezte be a mondatott.
Én jót nevettem rajtó. Phoele meg el volt szontyolodva, mert nincs közöttünk semmi. Daisy meg azt sem tudtam hol van. Anya szeméből nem tudtam kiolvasni mit gondolt.
- Louis, már megint becsajoztál? - köszönt Charlotte.
- Nem.
- Pedig szerintem igen. - mondta Felicite.
- Lehet, hogy engem kell lefogni. - suttogta extra halkan Zoe.Erre felnevettem, mire mindenki oda kapta a fejét.
- Gyertek be, mert pont kész lett az ebéd. - mondta anya, majd megindult befelé. Nyomában a lányok.
Megtorpantam az ajtóba nem tudtam bemenni hiába akartam.
- Louis gyere már. - kiabált anya, mire megpróbáltam újra, csak most sokkal erősebben. A padlón kötöttem ki.
- Bocs elfelejtetem szólni a küszöbökről. - nézett rám félénken Zoe.
Fel álltam leporoltam magam. Zoe ment volna a többiek után, csak megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. A kezét nem engedtem el.
- Mit felejtettél el még elmondani? - kérdeztem tőle.
- Szerintem mást nem. - gondolkozott. - Várj asszem van egy. Majd otthon elmondom.
- Miért csak otthon? - húztam magamhoz még közelebb, hogy ne, hogy valaki véletlenül meghallja a beszélgetésünket.
- Mert jobb a biztos falak között. - suttogta a fülembe.
- Miért?
- A Szomszédoddal nem épp vagyunk jó viszonyba. Én foglaltam el a helyét az egyik verseny zsűrizésébe Így is elég baj, hogy Robert tudja. Kíváncsi vagyok, hogy fogja felhasználni ellenem.
- A saját nagy apád.
- Családi szeretett. Az elején kedves volt. Utána egyre gonoszabb, majd megint kedves. Rá jöttem, hogy az igazi arca a gonosz. Lehet, hogy ő is közre játszott anyáék halálába.
- Ha igen, akkor megkapja a méltó büntetését. - mondtam.
- Óóó. Attól nem kell félni. Már tudom is mit csinálok vele. - mosolygott gonoszul.
Az ebéd jól telt. A lányok vissza mentem a szobájukba. Zoe kiment, hogy anyával tudjak beszélni.
- Anya mit szólnál ahhoz, hogy ha eggyel kevesebben tartózkodnánk a házba? El költözök. De meglátogatlak titeket.
- Jó. - egyezett bele könnyen. - Csak hova költözöl? - kérdezte.
- Zoe-hoz.
- Rendbe. De a lányoknak te mondod meg.
- Jó. - mondtam miközben megindultam a szobám felé. Zoe bent volt és a képeket nézegette.
- Mit mondott? - fordult felém.
- Azt, hogy mondjam meg a lányoknak.
- Jó. Szólj nekik addig én elkezdek pakolni.
Nem válaszoltam csak kimentem a szobából.
A lányok nem fogadták nagy örömmel, hogy elköltözök, de örültek, hogy boldog vagyok.
Segítettem Zoe-nak pakolni. Ahogy készletünk. Elbúcsúztunk és már mentünk is az új otthonom felé. Mondjuk már nagyon megszoktam és megszerettem. Főleg a társaságot. Az egyik kedvencem az volt amikor Zoe köntösbe, melltartóban meg bugyiban énekelte a Olly Murs - Hey You Beautiful számát. Észre sem vette, hogy figyelem. Sőt még táncolt s hozzá.
Kipakoltunk mindent, majd Jade-nek elmeséltük, hogy mi volt, majd eltettük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése