12. rész

.:: Louis szemszöge::.

Követtem Zoe-t egészen a reptérig, amikor kiszállt a kocsiból, a kulcsot oda dobta ahol én rejtőztem.
- Vidd haza a kocsit, majd jövök pá. - köszönt el.
Beszálltam a kocsiba, majd vissza hajtottam, beparkoltam a garázsba, majd kiértem a dühöm egy fán. Ki is csavartam a gyökerét.
Bevágtam magam után az ajtót, a rajta lévő üveg el is tört.
- Louis eszednél vagy, elhiszem hogy valami bajod van, de az a szerencsétlen ajtó mit vétett neked.
- Útban van. - indultam meg a lépcső felé.
Amikor fel akartam lépni az első fokra erőteljes fájdalom hasított be a fejembe, olyan mintha minden ér elpattanna az agyamba. A földön fetrengtem miközben a fejem fogtam.
- Soffy, mit csinálsz. - hallottam meg Jade jellegzetes hangját.
- Vámpír meg kell ölni.
- Jobb ha nem bántod, mert Zoe személyesen esik neki a torkodnak, meg amúgy is nem bántott senkit.
Ahogy kimondta a fájdalom eltűnt. Mikor felnéztem igen érdekes látvány tárult elém.
- Soffy te mit keresel itt? - ültem fel a kanapéra.
- Ti ismeritek egymást? - kerekedett ki Jade szeme.
- Igen, az egyik barátom húga. - mondtam.
- Mi óta vagy ilyen rémség? - kérdezte Soffy.
- Inkább térjünk arra rá, hogy te mi is vagy valójába.
- Boszorkány, de te még mindig nem válaszoltál, mióta vagy ilyen ocsmány teremtmény?
- Vigyázz mit mondasz Styles. - jött be Zoe.
- Te, hogy jöttél vissza ilyen hamar? - kérdeztem.
- Nem indul csak holnap a járatom, ülni ott nem fogok tétlenül, amúgy meg taxi. De kedves Styles nem akarsz te valamit mondani? - tette csípőre a kezét.
- Egy Richardson-nal nem beszélek. - követte Zoe példáját.
- Mi az talán félsz tőlem. - nézett gonoszul Zoe.
- Lányok ezt most hagyjátok abba. - szóltam rájuk.
- Nem te mondod, hogy mikor mit csinálok. - mordult rám Soffy.
- Én nem, de Harry igen. - vettem elő a telefonom.
- Ha ide hivsz mégy egy Styles magam töröm el a nyakad. - mondta Zoe.
- Ezzel nem tudsz megijeszteni. - emeltem a fülemhez.
- Te még élsz? - kérdezte Harry.
- Úgy, ahogy nincs kedved eljönni a húgodért, meg kellene nevelni.
- Nem fogja még egy Styles itt rontani a levegőt. - akadt ki Soffy.
- Várj oda adom Jade-t ő elmondja, hogy hova kell jönnöd.
Oda adtam a telefont majd hallgattam a két lány vitatkozást, főleg a vezeték nevekkel dobálóztak.
- Elhiszem, hogy úgy hívnak titeket, de nem mindegy, hogy ki milyen családba tartozik? - kérdeztem.
- Nem, egy gyilkossal nem állok szóba. - mutatott Soffy Zoe-ra.
- Én megy egy seprűidomárral.
- Siettem ahogy tudtam. - jött be lihegve Harry.
- Elegem van a Styles-ekből. - akadt ki Zoe.
- Ugyan mit csinált a húgom? - nézett unottan Harry a lányokra.
- Mit azt, hogy Styles. - akadt ki Zoe.
- Miért zavar az téged? - kérdeztem meg.
- Mert egy Richardson vagyok. - mondta mire Harry egy kicsit hátrébb lépet.
- Nem, hogy meghaltál?
- Csak anyámék. - vonta meg a vállát.
- Mióta vagy te a városba.
- Észre sem vettél, kezd elfogyni az erőtök, hogy ha nem szúrtok ki, mert több mint egy éve haza jöttem.
- Ennek nem szabadott volna megtörténnie. - akadt ki Harry.
- Te értesz belőle valamit? - súgtam oda Jade-nek.
- Nem, te? - nézett rám ,mire megráztam a fejem.
- Egy valami biztos, jobb ha felkészülünk, hogy ha nem akarjuk, hogy vér folyón. - mondtam.

11. rész

.:: Jade szemszöge::.

Meguntam régi szobámat ezért elmentem a boltba, magammal rángattam Louis is, hogy hozza a cuccokat. Elég sok mindent össze vásároltam. Mivel Zoe elment gyilkolni így kénytelen voltam együl csinálni mindent  Jó semmit nem csináltam csak Louis ugráltattam, hogy ezt ide, ezt meg oda tegye.
- Legalább csinálhatnál valamit, nem csak mond. - letette az ágyat.

Louis szobája

- Jó. - mondtam majd oda adtam neki a seprűt.
- Viszlát. - adta vissza a söprűt  majd elment a saját szobájába.
Még szenvedtem egyedül, de nem jutottam semmire.
Fogtam egy tasak vért és annak kíséretébe kopogtam be Louis-hoz.
- Igen? - kérdezte az ágyon fekve.
- Segíts. - néztem rá nagy szemekkel.
- Mit kapok érte? - fordult felém.
- Parancsolj. - dobtam fel a vért.
Vissza mentem a szobámba és kitoltam a bútor amit tudtam.
Nem kellet sok idő is Louis is megjelent.
Kivittük az összes bútort. El is törtünk egy lámpát. Még szerencse, hogy szereztem helyette másikat. Letakartok a padlót és neki láttuk festeni. Jól elment az idő. Vártunk egy kisit, hogy megszáradjon.
Lemostam az ablakokat, mert oda is került festék. Közben Louis leterített a szőnyeget.
Mindent a helyére tettünk. Kész. Neki támaszkodtam az ajtó félfának és vártam.
Mondjuk nem tudom mire, de jó volt nézni az új szobámat.
A gyönyörködésemet az ajtó dörömbölés törte meg.
Louis gyorsabb volt nálam és ajtót nyitott.
- Zoe miért nem jöttél be? - kérdezte miközben leértem.
- Televolt a kezem. - mondta amit nem értettem.
Amikor leértem láttam, hogy egy szőke lány van a kezébe.
- Ismerős nekem. - mondta Louis miközben átvette.
- Én most láttam először. - mondta Zoe, majd megindult lefelé.
- Hova mész?
- Le. - már el is tűnt.
- Nagyon jó és hova vigyem? - kérdezte Louis.
- Szerintem vidd a..... gondolkoztam.
- A szobámba bevihetitek. - mondta Zoe egy nagy táskával a kezébe.
- Hova indulsz? - kérdezte Louis.
- Majd jövök. - tűnt el.
- Oké. - néztem értetlenül utána.
- Nekem nagyon gyanús. - mondta Louis miközben letette a szőke lányt az ágyra.
- Maradsz vele? - kérdezte Louis.
- Igen, te meg mész Zoe után.
- Pontosan. - már el is tűnt.

10. rész

~Kedd/ Zoe szemszöge~

Az iskolába híre kell miszerint Louis hozzám költözött. Mindenki fagottot, hogy mit keres nálam a suli legmenőbb diákja. A foci csapat szépfiúja mikor jön újra suliba. Mióta vagyunk együtt.  Milyen a legmenőbb diákkal együtt lakni. Mikor lesz gyerek. Igaz-e az, hogy hétfőn lementünk Amerikába, hogy összeházasodjunk.

Ezek a kérdések repültek a fejemnek amikor kiléptem a kocsiból.

Mi lesz itt még ma. Vagy én halok meg vagy én gyilkolok.

Spanyolon a tanár faggatott. Törintől kicsit tartottam.

- Miss Richardson ki jönne egy persze.

- Persze. - erőltettem magamra egy mű mosolyt.

- Mi igaz abból amit Robert mondott.

- Attól függ, hogy mit mondott. - dőltem neki az ajtónak.

- Azt, hogy Louis vámpír és véded.

- akkor igaz.

- Miért véded, amikor meg kellene ölnöd.

- Minek erőszak?

- Biztos, hogy Richardson vagy? - kérdezte.

- Teljesen biztos. - indultam meg befelé.

- Még nem fejeztem be.

- De én igen. - ültem le.

Nap többi részében csak a találgatás ment. Ahogy haza értem Pandora fogadott.

- Louis a konyhába „ebédelt” Jade még oda volt a suliba.

- Milyen napod volt? - kérdezte Louis.

- Fárasztó és majdnem megöltem egy két-három osztályt, ja és gyötrelmes.

- Mit csináltak?

- Nem tudod, hogy a férjem vagy és hamarosan születik az ötödik gyerek. - mondtam.

- Az első négyet, hogy hívják.

- Mit tudom én arról nem ment a pletyka. - vontam meg a vállam. 

Felmentem a szobámba, a telefont beállítottam hat órára majd lefeküdtem aludni.

Ez a sok hülye leszívta az energiámat. Kell az erő a gyilkoláshoz.

 ~~~~

Telefon csörgésére keltem nagy nehezen kimásztam az ágyból és felvettem egy egyszerű ruhát ami a vér ontásra alkalmas. Két karót elrejtettem a csizmámba. Fő a biztonság.

- Elmentem, majd jövök. - kiabáltam már az ajtóban állva.

- Hova? Hova? - támaszkodott neki Louis az ajtófélfának így az utam állta.

- Megyek gyilkolni. - bújtam ki a karja alatt.

- Sok szerencsét. - mondta miközben én beszálltam a kocsiba.

Gyorsan megérkeztem az adott helyre.

Rajtam kívül még volt ott egy szőke velem egy idős lány. Aki maga biztosan mozgott  Mintha tudna valamit. Meg három pasi akik nagyon idegesek voltak. 

- Nevet. - ugrott elém egy vámpír.

- Stella Mathus. 

Végig kérdezte a többieket is.

- Soffía Swift. - mondta  a szőke lány.

Egy hatalmas raktárba invitáltak be minket.

Nyílt terület volt, az áldozatok nem tudtak sehova sem elbújni. A koma aki a neveket kérdezte mindenkinek adott egy karót. Egy kicsit jobban megszorítottam és hát szépen fogalmazzak szét porlad. Ilyenkor érzem magam szerencsésnek, hogy hoztam magammal sajátot. Elővettem és vártam, hogy a négy vámpír akik fent várakoznak végre létrejöjjenek.

- A feladat egyszerű. Öljétek meg a vámpírokat. - mondta a koma majd nekem támadt. Könnyű szerrel leszúrtam. a láttam a szemében, hogy nem értette, hogy csináltam. 

Körbe néztem és láttam, hogy a három jómadár már rég kidűlt. Soffy meg állja a sarat. Vicces lesz.

9. rész

~ Vasárnap~

Egész héten otthon maradtam és Louis-t "neveltem, idomítottam". Két palacsinta sütő rá ment. Naponta. Szegény Jade küldtem el mindig újat venni. A végén már szó nélkül adták neki.
Nehéz volt Louis éhségét kezelni, de a palacsinta sütő mindenre jó.
Ma beszélte meg az anyukájával, hogy haza megy. Én elkísérem biztos ami biztos alapon.
- Nyugi. - veregettem meg a kocsiba.
- Mi van ha elvesztem a fejem? - fordult felém.
- Nem kell palacsinta sütő anélkül is agyon tudlak csapni.
- Jó tudni. - mondta majd hátra dőlt az ülésbe.
Ahogy megérkezünk a házához. Két teljesen egyforma kislány szaladt a kapuhoz.

Louis kipattant a kocsiból és mind a kettőt szórósan megölelte őket.
- Zoe. Ők itt Daisy és Phoele. - mutatta be a legkisebb testvéreit.

.::Louis szemszöge::.

Magamhoz öleletem az ikreket. Már nagyon hiányoztak.ű
- Zoe Ők itt Daisy és Phoele. - mutattam be őket.
A lányok oda szaladtak és megölelték. Váratlanul érte, láttam a szemén.
Megfordultam és láttam, hogy anya közeledik felém. ölelésre tárja a karját.
- Még, hogy nem csajozni voltál. - mondta nevetve.
- Tényleg nem ott voltam. - védtem magam.
- Nem veszem be.
- Anya ő a barátom. Zoe. - mutattam rá akit éppen az ikrek bombáztak a kérdéseikkel. Hogy mit csináltunk? Járunk-e? Csókolóztunk e már? Jól csókolok.
- Azért hagyjátok levegőhöz jutni. - mondtam nekik.
- Köszi. - fújta ki Zoe az eddig bent tartott levegőt.
- Anya ő barátom Zoe. - mutattam szerencsétlenre akik Phoele lógott és sorolta a kérdéseket.
- Hívj csak Jay-nak. - mondta anya, mire Zoe csak bólintott egyet.
- Tudtam én, hogy járnak. - kiabált győzedelmesen Phoele.
- Igen járunk. - mondta Zoe, mire mindenki oda kapta a fejét. - Iskolába. - fejezte be a mondatott.
Én jót nevettem rajtó. Phoele meg el volt szontyolodva, mert nincs közöttünk semmi. Daisy meg azt sem tudtam hol van. Anya szeméből nem tudtam kiolvasni mit gondolt.
- Louis, már megint becsajoztál? - köszönt Charlotte.
- Nem.
- Pedig szerintem igen. - mondta Felicite.
- Lehet, hogy engem kell lefogni. - suttogta extra halkan Zoe.
Erre felnevettem, mire mindenki oda kapta a fejét.
- Gyertek be, mert pont kész lett az ebéd. - mondta anya, majd megindult befelé. Nyomában a lányok.
Megtorpantam az ajtóba nem tudtam bemenni hiába akartam.
- Louis gyere már. - kiabált anya, mire megpróbáltam újra, csak most sokkal erősebben. A padlón kötöttem ki.
- Bocs elfelejtetem szólni a küszöbökről. - nézett rám félénken Zoe.
Fel álltam leporoltam magam. Zoe ment volna a többiek után, csak megfogtam a kezét és magam felé fordítottam. A kezét nem engedtem el.
- Mit felejtettél el még elmondani? - kérdeztem tőle.
- Szerintem mást nem. - gondolkozott. - Várj asszem van egy. Majd otthon elmondom.
- Miért csak otthon? - húztam magamhoz még közelebb, hogy ne, hogy valaki véletlenül meghallja a beszélgetésünket.
- Mert jobb a biztos falak között. - suttogta a fülembe.
- Miért?
- A Szomszédoddal nem épp vagyunk jó viszonyba. Én foglaltam el a helyét az egyik verseny zsűrizésébe  Így is elég baj, hogy Robert tudja. Kíváncsi vagyok, hogy fogja felhasználni ellenem.
- A saját nagy apád.
- Családi szeretett. Az elején kedves volt. Utána egyre gonoszabb, majd megint kedves. Rá jöttem, hogy az igazi arca a gonosz. Lehet, hogy ő is közre játszott anyáék halálába.
- Ha igen, akkor megkapja a méltó büntetését. - mondtam.
- Óóó. Attól nem kell félni. Már tudom is mit csinálok vele. - mosolygott gonoszul.
Az ebéd jól telt. A lányok vissza mentem a szobájukba. Zoe kiment, hogy anyával tudjak beszélni.
- Anya mit szólnál ahhoz, hogy ha eggyel kevesebben tartózkodnánk a házba? El költözök. De meglátogatlak titeket.
- Jó. - egyezett bele könnyen. - Csak hova költözöl? - kérdezte.
- Zoe-hoz.
- Rendbe. De a lányoknak te mondod meg.
- Jó. - mondtam miközben megindultam a szobám felé. Zoe bent volt és a képeket nézegette.
- Mit mondott? - fordult felém.
- Azt, hogy mondjam meg a lányoknak.
- Jó. Szólj nekik addig én elkezdek pakolni.
Nem válaszoltam csak kimentem a szobából.
A lányok nem fogadták nagy örömmel, hogy elköltözök, de örültek, hogy boldog vagyok.
Segítettem Zoe-nak pakolni. Ahogy készletünk. Elbúcsúztunk és már mentünk is az új otthonom felé. Mondjuk már nagyon megszoktam és megszerettem. Főleg a társaságot. Az egyik kedvencem az volt amikor Zoe köntösbe, melltartóban meg bugyiban énekelte a  Olly Murs - Hey You Beautiful számát. Észre sem vette, hogy figyelem. Sőt még táncolt s hozzá.
Kipakoltunk mindent, majd Jade-nek elmeséltük, hogy mi volt, majd eltettük magunkat.