10. rész

~Kedd/ Zoe szemszöge~

Az iskolába híre kell miszerint Louis hozzám költözött. Mindenki fagottot, hogy mit keres nálam a suli legmenőbb diákja. A foci csapat szépfiúja mikor jön újra suliba. Mióta vagyunk együtt.  Milyen a legmenőbb diákkal együtt lakni. Mikor lesz gyerek. Igaz-e az, hogy hétfőn lementünk Amerikába, hogy összeházasodjunk.

Ezek a kérdések repültek a fejemnek amikor kiléptem a kocsiból.

Mi lesz itt még ma. Vagy én halok meg vagy én gyilkolok.

Spanyolon a tanár faggatott. Törintől kicsit tartottam.

- Miss Richardson ki jönne egy persze.

- Persze. - erőltettem magamra egy mű mosolyt.

- Mi igaz abból amit Robert mondott.

- Attól függ, hogy mit mondott. - dőltem neki az ajtónak.

- Azt, hogy Louis vámpír és véded.

- akkor igaz.

- Miért véded, amikor meg kellene ölnöd.

- Minek erőszak?

- Biztos, hogy Richardson vagy? - kérdezte.

- Teljesen biztos. - indultam meg befelé.

- Még nem fejeztem be.

- De én igen. - ültem le.

Nap többi részében csak a találgatás ment. Ahogy haza értem Pandora fogadott.

- Louis a konyhába „ebédelt” Jade még oda volt a suliba.

- Milyen napod volt? - kérdezte Louis.

- Fárasztó és majdnem megöltem egy két-három osztályt, ja és gyötrelmes.

- Mit csináltak?

- Nem tudod, hogy a férjem vagy és hamarosan születik az ötödik gyerek. - mondtam.

- Az első négyet, hogy hívják.

- Mit tudom én arról nem ment a pletyka. - vontam meg a vállam. 

Felmentem a szobámba, a telefont beállítottam hat órára majd lefeküdtem aludni.

Ez a sok hülye leszívta az energiámat. Kell az erő a gyilkoláshoz.

 ~~~~

Telefon csörgésére keltem nagy nehezen kimásztam az ágyból és felvettem egy egyszerű ruhát ami a vér ontásra alkalmas. Két karót elrejtettem a csizmámba. Fő a biztonság.

- Elmentem, majd jövök. - kiabáltam már az ajtóban állva.

- Hova? Hova? - támaszkodott neki Louis az ajtófélfának így az utam állta.

- Megyek gyilkolni. - bújtam ki a karja alatt.

- Sok szerencsét. - mondta miközben én beszálltam a kocsiba.

Gyorsan megérkeztem az adott helyre.

Rajtam kívül még volt ott egy szőke velem egy idős lány. Aki maga biztosan mozgott  Mintha tudna valamit. Meg három pasi akik nagyon idegesek voltak. 

- Nevet. - ugrott elém egy vámpír.

- Stella Mathus. 

Végig kérdezte a többieket is.

- Soffía Swift. - mondta  a szőke lány.

Egy hatalmas raktárba invitáltak be minket.

Nyílt terület volt, az áldozatok nem tudtak sehova sem elbújni. A koma aki a neveket kérdezte mindenkinek adott egy karót. Egy kicsit jobban megszorítottam és hát szépen fogalmazzak szét porlad. Ilyenkor érzem magam szerencsésnek, hogy hoztam magammal sajátot. Elővettem és vártam, hogy a négy vámpír akik fent várakoznak végre létrejöjjenek.

- A feladat egyszerű. Öljétek meg a vámpírokat. - mondta a koma majd nekem támadt. Könnyű szerrel leszúrtam. a láttam a szemében, hogy nem értette, hogy csináltam. 

Körbe néztem és láttam, hogy a három jómadár már rég kidűlt. Soffy meg állja a sarat. Vicces lesz.