7. rész

A hét gyorsan és viszonylag nyugodtan telt. A tanárok már megutáltak a folytonos késés miatt, én is szintén szeretem őket a folytonos oktatásuk miatt. Louis folyamatosan a nyakamba volt. Mivel egy osztályba járunk ezért mindig mellém ült be. Egész órán locsogott. Néha megkérdőjelezem, hogy pasi-e, mert egy nő nem beszél annyit mint ő. Hamarosan elveszti a fogadásokat amik arról szólnak  hogy mikor tud lefektetni. Amúgy a legújabb, hogy még megcsókolni sem tud. Van egy olyan érzésem, hogy soha nem fogja fel adni. Nem tudom mi lehet a tét talán a büszkesége, de nagyon nyerni akar.

Jade elhozta a maradék cuccait is. Vele tartottam. Nem csodálkozom, hogy elege volt a családjából. Az apa otthon sem volt. Már több mint egy hónapja nem hallottak felőle. Az öccse meg a gép előtt evett. Mint mondta mindig ezt csinálja. Csodának számit, ha nem ott kuksol és zabál. A húga meg ok nélkül elkezdett az öklével csapkodni. Ilyen kor kell nagy törő képesség, hogy ne vegyem elő a csizmámba tartott karót és szúrjam le. Végül egy sállal kikötöttem a lépcső korlátjához. Biztosra mentem ezért még a száját is betömtem egy zoknival. Remélem használt volt. Az anya amikor haza jött ok nélkül elkezdet kiabálni. Amikor megemelte a kezét, hogy meg üsse Jade-t. Hárítottam az ütés és egy „viszlát”-tal már mentünk is haza.

Drága nagyapám meg előszeretettel csinál belőlem bolondot. A semmiből ugrik elő és kiabálja el magát. Azt mondja, hogy a reflexeimet nézi. Nem egyszer volt, hogy egy ilyen eset után nyakon csaptam. A jó édes anyát ilyezgesse ne engem.

Még nem öltem meg egy vámpírt sem. Tiszta a kezem. Nem tapadt rá vér. MÉG.

~Hétfő /október 8/~

Reggel korán keltem, mint mindig. Felvettem valami sportos ruhát majd elmentem futni. fél óra futkározás után, célba tettem a pékséget. Szerintem felvásároltam a fél árukészletet. Letettem az asztalra a kaját, majd megindultam felkelteni a hét alvót.

Nyakon öntöttem egy liter vízzel. Megvártam, míg elkezd forgolódni. Mikor végre kimászott az ágyból a saját szobám felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam felöltözzem és mentem vissza Jade szobájába. Jól gondoltam, hogy vissza fog aludni. Kihúztam egy ágyból, majd a lábánál fogva behúztam a fürdőbe és csak megnyitottam a csapot. Olyan gyorsan felpattant, hogy egy vámpír megirigyelnél. Kilökdösött a szobájából.

Lementem a konyhába ott csináltam kakaót, meg hozzá kezdtem a reggeli elfogyasztásához.

- Nem volt valami kedves az ébresztem. - morgott Jade miközben leült.

- Nekem meg nem volt valami kedves gyerekkorom. - vágtam rá reflexből, miközben oda toltam neki a reggeliét.

Kiöntöttem Pandora-nak a kakaót. Követeli, ha nem kap akkor meg hisztizik.

- Nekem is van? - kérdezte.

- Parancsolj. - öntöttem ki neki.

Reggeli további részében még beszélgetünk. Kb. a semmiről. Kibeszéltük, hogy milyen hülyeségeket szoktunk álmodni, meg, hogy már fél a víztől mert mindig azzal keltem fel. Annyira elbeszéltük az időt, hogy már késésben voltunk.

Jade-t elvittem az iskolájához, majd célba vettem a sajátomat is. Ahogy leparkoltam Louis már ott is termet és nyitotta az ajtót.

- Mit szeretnél Tomlinson? - köszöntem neki.

- Csak segítek. - mosolygott.

Bezártam a kocsit, majd Louis elvetette a táskámat és így indultunk meg irodalom órára.

- Figyelj Louis tisztázunk le valamit. Miért csinálod ezt? - ültem le a helyemre.

- Mert megkedveltelek, és hiába vezetettem el a fogadást megszerezlek. Valami vonz benned, de még nem tudom mi. De rá jövök. Lehet, az, hogy van valami titkos. Egy titok melynek köze van a szüleid halálához. - mondta majd oda adta a táskámat.

Nem tudtam válaszolni, mert bejött a tanár, egy köteg papírral.

- Miss Richardson, lenne olyan kedves is kifáradna. - dobta le a hatalmas köteg papírt.

Kivánszorogtam az asztalhoz, majd rá könyököltem.

- Mit szeretne? - kérdeztem.

- Lenne önnek egy feladatom.

- De jó nekem. Mit kell csinálnom?

Kutakodott a dossziék között majd kivette a legvastagabbat, és a kezembe nyomta.

- Íme, az első feladata, mint újonc.

Kinyitottam és egy képpel találtam magam szembe.

- Mit kezdjek vele? - dobtam le.

- Azt amihez egy Richardson ért. Most már leülhet. - tolta közelebb hozzám a papírokat.

Felvettem majd helyett foglaltam. Rick tartotta az órát én meg a mappa fedelét néztem.

- Mihez ért egy Richardson? - kérdezte Louis.

- Azt amihez egy Tomlinson nem. - vágtam rá.

Louis szem forgatva vissza feküdt a padra. Megvártam, amíg békésen szuszog, majd lekezdtem tanulmányozni az első áldozatom.

Gondoltam egyet majd elkezdtem pakolni. Mindenki felém kapta a fejét amikor megindulta az ajtó felé.

- Miss. Richardson hova megy.

- Van egy ki elintézni valóm. - már léptem is ki.

- Nem adtam engedélyt, hogy elhagyja az órámat.

- Viszlát. - kiabáltam vissza.

Beszálltam a kocsiba, beütöttem a GPS-be a címet ahol tanyázik a gyilkos és már száguldottam is.

Gyorsan megérkeztem a megadott helyre.

Kivettem a kocsi hátuljából a karót, és már mehetek is.

Bent vak sötét volt. Vártam egy kicsit, hogy megszokjam a sötétet, majd elindultam.

Egyszer csak észrevettem egy ágyat és hogy valaki fekszik rajta. Óvatosan közelebb mentem, Mikor megláttam az arcát tudtam, hogy jó helyen vagyok. Már majdnem leszúrtam, amikor az ajtó kicsapódott, a vámpír szem meg hirtelen kinyílt és elsuhant.

Gyilkos pillantásokat lövelltem az ajtóban állónak.

- Te mi a francot keresel itt. - vágtam a fejéhez.

- Követelek.

- Az látom, de miért?

- Kíváncsi voltam.

- Komolyan egy öt éves gyereknek több esze van. Tönkre tettél mindent. - fortyogtam miközben megindultam az ajtó felé.

Az épületbe van az egyetlen kijárat az csak ez az ajtó. Süt a nap így kénytelen bent maradni. Nem hiszem, hogy olyan őrölt, hogy öngyilkos legyen. Én meg rá érek és itt fogom várni.

- Mit fogunk csinálni? - jött oda mellém Louis.

- Te vissza mész az iskolába én meg maradok itt.

- Szerintem ő is marad. - hallottam egy hangot magam mögött.

- Neki nincs ehhez sem köze. - álltam elé, és közben folyamatosan toltam hátrébb, hogy az ajtón ki tudjam lökni.

- Hova siettek, csak most jöttetek.

- Tudod eszembe jutott, hogy neki nincs itt semmi keresni valója.

~~Louis szemszöge~~

- Tudod eszembe jutott, hogy neki nincs itt semmi keresni valója. - mondta Zoe.

A következő pillanatban egy erős kar hozott magához.

- Enged el. - állt meg pontosan előttem Zoe és a fogva tartómmal beszélt.

- Nem megölöm, és összetörsz.

- Megölöd, tényleg tök jó. Eggyel kevesebb gond. - mondta Zoe. Szívin ütött, hiába faggattam, és figyeltem rá. Pedig még éreztem iránta valamit, de az viszonzatlan.

- Akkor ez nem baj. - mondta majd a vérző kezét a számra szorította.

- Eszedbe se jusson. - morogta.

Fájt nagyon amit mondott, de most nem ezzel kell foglalkoznom hanem azzal, hogy ezt a vasas íz eltűnjön a számból. Nagyon irritált, hogy a vérző kezét a számra nyomja. -erőszakoskodott, hogy nyeljem le.

- Nem mondom még egyszer, enged el. - emelte fel a hangját Zoe.

- Most már késő. - fogta meg a fejem és az utolsó amit láttam Zoe dühös arca. Hallani meg a saját nyakam hangját ahogy eltörik.

~~Zoe szemszöge~~

Louis-nak eltörte a nyakát. Erőt vettem magamon, hogy semmilyen érzelem ne legyen az arcomon. Louis testét arrébb dobta. Ezt a pillantott kihasználva Neki löktem a falnak.

- Mire volt ez jó. Most két hullával kell elszámolnom. Tudod, te mennyi munka van vele.

- Megöltem, azt mondat, nem baj. Mondjuk, ha baj lett volna akkor még meg is kínzom. - mosolygott gonoszul.

Kihúztam a farzsebemből a karót, majd egy könnyed mozdulattal a szívébe döftem.

A pupillái kitágultak. Fájdalmat és megkönnyülést láttam bennük. Kihúztam a napra, hogy elégjen. Ez a legegyszerűbb és a leggyorsabb mondta a bizonyítékok eltűntetésének.

Ahogy visszamentem Louis üveges tekintetével találtam magam szembe. Magamat szidtam, amiért ezt történt.

Megfogtam a kezét és kihúztam a kocsihoz. Nagy nehezen befektettem a hátsó ülésre és indultam is. Otthon hála az égnek Jade nem volt otthon. Így gond nélkül fel tudtam vinni a szobámba a hullát. Ahogy letettem az ágyra már indultam is a következő célpontomhoz.

~~Louis szemszöge~~

Nagyon fájt a fejem, meg a nyakam. Tisztán emlékszem, hogy milyen érzés volt amikor eltört. Még mindig fáj a csontom, ha rá gondolok.

Jót tett a nyakamnak a puha párna. Felültem és egy szobába találtam magam. Le volt húzva a redőny. Sehol nem jött be semmi fény. Egyetlen fényforrás a kis lámpa volt az éjjeli szekrényen. Homályosan láttam. Nem tudom miért. Fájt a szemem is. Kivettem a konyaklencsét hátha jobb lesz. Ahogy kivettem a látásom kitisztult. Sőt sokkal jobban láttam.

Az ajtón túl vérszagot éreztem. Azonnal megjött az étvágyam.

Az ajtó éppen csak annyira nyílt ki hogy Zoe be tudjon rajta bújni. Egy pohár volt nála, tele vérrel.

Letette az asztalra, majd hirtelen a karjai közé zárt.

- Tudod mennyire megijesztettél. - suttogta a vállam.

- Persze ott még nem ezt mondtad. - löktem el magamtól.

- Idd meg. - adta oda a poharat.

- Hol vagyok? - ha már tereljük a témát akkor már kérem a magyarázatot.

- Nálam. - mondta miközben kivett egy karkötőt a zsebéből

Rákötötte a jobb kezemre, és oda ment a redőnyhöz, hogy felhúzza.

Letettem a poharat, majd levettem a karkötőt  A következő pillanatban a redőny felhúzódott és a nap szó szoros értelmében égetett.

Ahogy a fájdalomtól felkiáltottam, Zoe villámgyorsan leengedte.

- Hol a karkötőd? - kérdezte.

Nem válaszoltam, mert még mindig fájt amit a nap okozott velem.

- Nem dísznek szántam. - morogta, majd megint visszatette.

Oda nyomta a kezembe a poharat, majd én lehúztam a tartalmát. Vér volt benne. Nem volt undorító. Sőt finom volt. Többet akartam, de a pohár üres volt.

A fejem Zoe-re kaptam, aki az ablakon nézett ki. Megéreztem a vére illatát és elkapott az éhség.

Lopakodva közeledtem fel. Éreztem, ahogy a szemfogaim megnyúlnak és megélesednek. Már majdnem a nyakánál voltam, amikor megszólalt.

- Most szólok, hogy ha megmered tenni véged. - mondta, de oda sem pillantott.

- Honnan tudtad, hogy jövök? - álltam mellé.

- Órán kérdezted, hogy egy Richardson mihez ért. - mondta mire bólintottam egyet.

Nem mondott semmit, csak bámult kifelé az ablakon.

- A szüleim vámpír vadászok voltak. Többek között ezért ülték meg őket. Egy éve amikor Londonba költöztem akkor tudtam meg. Azt is akkor tudtam meg, hogy a halottnak hit nagy apám még él. Ő képzet ki az ölésre. Egy vámpír, vérfarkas vagy hibrid rossz útra tér. Akkor a vadászok megölik. - mondta közben végig kifelé bámult.

- Akkor most engem is megölsz? - kérdeztem.

- Nem rosszabbul jársz.

- Miért? - kaptam a fejem felé.

- Megtanítom neked, hogy viselkedj az emberek közelébe, és hogy győzd le az éhségedet.

- Miért járok vele rosszul? - tettem fel a kérdést.

- Mert nem a kedvességemről vagyok híres. - mondtam majd kiment.

Vártam pár percet majd követtem.

Ahogy kiléptem az ajtón valami eltalált és szörnyen fájt.

- Normális vagy. - hallottam Zoe hangját, majd minden elsötétült.