8. rész

.::Zoe szemszöge::.

- Normális vagy? - kérdeztem miközben elkaptam az éppen dülöngélő Louis.
- Én igen, de  veled mi van. Mit keres egy vámpír a házban, fölég a szobába? - kért számon.

- Mert miattam lett az ami. - húztam be a szobába az elájult Louis-t. Nagy nehezen felhúztam az ágyra és mentem ki vitatkozni.

- Nem érdekel. Egy ellenség meg kell ölni. - akart bemenni az ajtón.

- Nem ölsz meg senkit. Sem ma sem holnap. Soha sem. Főleg addig amíg itt vagyok neki. - sziszegtem a szavakat.

- Mi vagy te a védő szentje? - röhögött.

- Igen. Itt nem eshet baja. - tettem csípőre a kezem.

- Nem sokáig.

- Ne becsülj alá Robert. - kiabáltam a nagy apám után aki az ajtón sétált ki.

Ahogy kilépet én úgy indultam meg a titkos dolgozó szoba felé. Ott volt egy kis fagyasztó amiben a vértasakokat tartottam. Felkaptam egyet, majd megindultam a szoba felé ahol Louis éledezik.

Felértem. Levágtam magam az ágyra és vártam, hogy mikor tér magához.

Hirtelen fel ült és kipattant a szeme.

- Mi történt? - fogta az oldalát.

- Nagy apám majdnem kicsinált.  - vontam meg a vállam, majd oda adtam neki a tasakot. Úgy csillogott a szem mint a kis gyereknek az édesség boltba. 

- Honnan szerezted ezt? - tépte le a fogával a tetejét.

- Kórházban van egy vadász. Azt mondtam, hogy csalinak kell. Össze ne vérezd az ágyam. - szóltam rá.

- Óóó, szóval ez a te szobád:

- Igen. Jade a szomszédszobába lakik. A szemközti szoba meg lesz a tied. Mikor hívod fel a családodat és közlöd velük a hírt miszerint egy hétig egy barátodnál leszel. Utána meg költözöl. Azt már személyesen.

- Felhívom őket. - kotorta elő a telefonját, mire én kimentem a szobából. Az vendég szobába össze pakoltam, majd megágyaztam. Mindent elő készítettem Louis-nak, majd felvettem a laptopom és levágtam magam a kanapéra.

Neten keresgettem, mag felnéztem a közösségi oldalakra, de nem történt semmi. Ahogy tovább böngésztem a nagy világ híreiben meg akadt a szemem egy reklámon.

"Elég bátornak érzed magad? Akkor bizonyíts! Hívd fel ezt a számot és légy te is vámpírvadász. Olyan feladatokat adunk amelyben tesztelheted bátorságod és vakmerőséged." 

Kép mellette egy szörnyű mű szemfogakkal rendelkező koma és vele szembe egy csapat ember ahogy karót tartanak.

Bepötyögtem a számot, majd az udvar felé vettem az irányt. A sokadik csörgés után végre felvették.
- Jó napot. Miben segíthetek. -szólalt bele egy koma.
- Tesztelni szeretném a bátorságom. - mondtam.
- Egy nevet kérek.
- Stella Mathus. - rögtönöztem.
- Jövő hét kedd este hét óra megfelel?
- Tökéletes viszlát. - tettem le a telefont.
- Mit csinálunk jövő hét kedden este? - kérdezte Louis, miközben elém állt.
- Te gyakorlod beszédet amit a családodnak mondasz  hogy miért költözöl el. Én meg EGYEDÜL körül nézek egy helyen. - emeltem ki az egyedül szót.
- Már ki találtam. Veled megyek. - mondta miközben leült a hinta ágyra.
- Nem azt nem mondhatod, hogy a barátnődhöz költözöl  Egy okból. Nekem is veled kell mennem. Azonnal összeboronálnak minket. Találj ki valamit. - veregettem meg a vállát, majd megindultam be a szobámba.