19. rész

.:: Zoe szemszöge::.

- Ez betegebb terv mint az előző. - akadt ki Louis.
- De jobban be válik. - segített ki Harry.
- Hát nem fog, hogy ha nem indulunk most. - mondta Soffy.
- Kész van a lötyi?
- Igen, parancsolj. - vette elő a zsebéből.
- Ez meg mi? - értetlenkedett Louis.
- Az örökön be kell mennünk, ott az vámpír aki be megy, annak talpat kell csókolnia nekik. Ha megisszuk, az ajtó előtt, akkor minden amit a vámpírokra jellemző azok eltűnnek rólunk. - adtam oda neki az egyiket a másik meg nálam volt.
Beültünk a kocsiba. Harry vezetett, és Soffy ült az anyós ülésem.
- Sok szerencsét. Itt várunk. Hogy ha baj akkor szóljatok. - mondta Soffy.
- Bízunk benne, hogy nem. Nem akarlak titeket is bele keverni.
- Már benne vagyunk. Amúgy is rég szórakoztam ilyen jót. - nevetett fel Soffy.
- Ha nem velem történne még nevetnék is. - mondta miközben elővettem a fiolát.
- Csin-csin. - emelte fel Louis.
Fintorogva lenyeltem, majd próbáltam vissza tartani a hányás. Louis is öklendezett tőle.
- Ennyire nem lehet rossz. - mosolygott Soffy.
- De. - nyögtem.
- Azért térjetek magatokhoz, mert nem tart öröké. - mondta Harry.
- Mi volt benne? - fogta a fejét Louis.
- Jobb, hogy ha nem tudod. - mondtam.
- Egyet értek. - szólalt meg mellettem Damon.
- Mi a legkisebb alakod?
- Patkány, de miért.
- Szerinted nem tűnik fel nekik, hogy ha így jössz be?
Morogva megrázta magát, majd hirtelen a nagy kutyából apró patkány lett.
- Így jobb? - kérdezte vékony hangon.
Alig bírtuk vissza tartani a röhögést. Nem kockázattok meg, hogy megszólalunk, így csak bólintottunk egyet.
Damon belemászott a zsebembe és onnan figyelte az utunkat. Pandora a vállamon ült. Ahogy a főbejárathoz értünk, ami egy olyan kicsi ajtó, hogy ha nem hajolok le, beverem a fejem. Damon beljebb húzódott.
- Kik vagytok.
- Zoe Richardson, társam William Somerhalder. - mutattam be.
Végig néztek rajtunk. Átvizsgáltak. Úgy éreztem magam mint egy marha a vásáron. Mindenki engem néz, de megmenteni/megvenni senki sem fog. Sőt passzolt is ide, ha nem veszi meg senki akkor a vágóhídon végzi Csak most a marha az az én megyek a henteshez, mert unatkozók.
- Papagáj? - bökött rá.
- Minden hol velem van. Mehetünk? - türelmetlenkedtem.
- Igen. - nyitotta ki az ajtót egy harmadik koma.
Ahogy bekullogtunk éreztem, hogy kezdi elveszteni a hatását a szer. Meg álltam és neki támasztottam a hátamat a falnak és vártam pár percet. Pár mély levegő után minden kitisztult, újra élesen láttam, újra hallottam ahogy nem messze tőlünk két ember beszélget.
- Jól vagy? - kérdezte Louis.
- Igen, te?
- Tökéletes minden. - mosolygott.
Damon kiugrott a zsebemből és újra vissza nyerte farkas alakját.
- Mehetünk szerelmesek. Mennék már haza. - nyavalygott.
- Jól van főnök úr. - morogtam.
Mi az, hogy szerelmesek, csinálok neki majd olyan aranyos agyrázkódást, hogy egy életre megbánja, hogy ezt mondta.
- Eszedbe ne jusson. - mondta oda sem figyelve.
- Mi az, még gondolat olvasásba is átcsaptál.
- Igen, szóval én fogok örülni neki a legjobban hogy ha ennek vége, akkor legalább nem kell azt hallgatnom, hogy Louis-nak milyen szép szeme van, meg formás a feneke, meg blablablab. - ingatta ide oda a fejét.
- Véged, csak érjünk ki innen.
- Nem ijedtem meg.
- Jobb, hogy ha félsz. - sziszegtem.
- Hamarabb ijedek meg Pandorától mint tőled. - mondta, mire megtorpantam.
- Egy papagájtól, mint egy vámpírtól.
- Nem azt mondtam, hogy ettől az alakjától.
Éppen még akartam kérdezni, hogy mi amikor oda értünk a dupla szárnya ajtóhoz.
- Akkor indulhat a buli. - tettem rá a kezem.
Egy erős mozdulattal belöktem az ajtót. Kivágódott és neki csapódott a falnak, sőt le is tört belőle egy darab.
Az bent levők nekünk akartak rontani, de Pandóra hirtelen leszállt a vállamról, majd a földön megrázta magát és egy fehér farkassá változott. Vicsorított a támadóinkra. Damon is mellé lépet és megmutatta a fehér fogait.
Terem úgy nézet ki mint hogy ha egy sima tárgylóban lennék. Közében egy kör asztal. 13 szék volt. Mindegyikben ült valaki. Családi rangok alapján egyre kisebb és kevesebb rajta a dísz.
- Kik vagytok és hogy kerültettek ide? - kérdezte a legöregebb.
- Hogy élhetsz. Előbb mondták, hogy egy vámpír megölt. - kelt fel a mellette lévő és elkezdett közelebb jönni hozzánk.
- Én nem ajánlom a saját érdekébe. Nem ők tépik szét hanem én. - mondtam neki, mire megtorpant.
- Te is egy vagy a mocskos vérszívók közül. - mondta a drága nagy apám. - Hogy jutottál be az örökön.
- Milyen jó, hogy ha a vámpírnak vannak barátai.
- Mit akartok itt? - kérdezte a egy fekete hajú nő.
- Ajánlunk egy alkut. - mondta Louis.
- Vérszívókkal nem alkudunk. - köpte a szavakat a nő.
- Hát akkor sajnos a vérfarkasokhoz és a vámpírokhoz kell fordulni. - szontyolodtam el és indultam meg.
- Hogy ha élve kijutsz. - mondta öreg apám.
- Könnyebb feladatott adjál. - suhantam az orra elé. - Mi az most már nem nagy a szád? - sziszegtem a képébe, közben megvillantak a szemfogaim.
- Verbénát iszok, nem tudsz megölni.
- Van egy rossz hírem, nincs a hatással rám. - mondtam, majd beleharaptam a nyakába.
Nem szívtam ki a vérét. Nem mocskolom be vele magam. Ahogy ellengettem a nyakát össze esett.
- Mi vagy te? - kérdezte a fekete nő.
- Szeretem, hogy ha végzetnek hívnak, amúgy meg ősi vámpír. De akkor meg hallgatják az alkunkat? - ültem nagy apám helyére. Az az a Richardson székbe. Louis mögém suhant. Damon és Pandora meg leült a lábamhoz.
- Mond.
- Annyira egyszerű hogy szinte röhejes. Első. Styles család békében él az összes utódjával együtt. Nem kell tartani attól, hogy bármikor lecsap rájuk egy vadász.
- Megoldható, de ti mit adtok cserébe.
- Lassan a testtel. Ez csak az első volt. A második meg egy új törvény életbe léptetése.
- Mi lenne az? - kérdezte a nő.
- Csak akkor ölhetnek meg egy misztikus lényt, hogy ha ölt ember. Amíg nem ölt meg senkit életben marad.
- Mit akarsz te ezekkel a közhelyekkel.
- Fogja be. - mordult rá Pandora.
- Harmadik egyben utolsó. Engem és a társam elfelejtenek örökre. Mi a vadászok számára ne létezünk. Egy vadász se kergessen.
- Álmokat dédelgetsz.
- Mondom mit ajánlok cserébe. - mondtam.
- Soha nem mondunk semmit a vadászokkal kapcsolatba a vámpíroknak vérfarkasoknak vagy bármilyen misztikus lények. Sőt ha tudomást szerzünk egy támadásról tudatjuk veletek.
- Ezt meg kell beszélni. - mondta a nő.
- 10 perc. - mondta Louis.
Felálltak az asztaltól és oda mentek a földön fekvő nagyapámhoz. Halkan beszéltek, ha figyeltem volna akkor hallottam volna minden szót.
Hirtelen a nő felpattan és elkezdett közeledni félénk.
Felkaptam egy kést és megforgattam a kezembe, majd céloztam és dobtam. Bele a hasába.
- Nem viccelek. Még megmenthetik, Ha elfogadják az ajánlatot, akkor túl éli. - mondtam nekik.
- Elfogadjuk. - mondta a csapat másik női tagja.
Oda mentem kihúzta a kés a hasából, mire felnyögött.
Louis megforgatta az ujján a kész, mire a vér buggyant ki a kezéből. Damon hozott egy poharat. Louis bele csöpögtette a pohárba, majd oda adtuk a nőnek.
- Ha megszegik a szavukat, akkor vissza jövünk és egyesével végzünk magukkal és a családjukkal. - mondtam, mire bólintottak.
Louis és én előre mentem. Damon és Pandora mögöttünk jött.
Mire az ajtóhoz értünk, már elterjed a hír, hogy mik is vagyunk valójában. A csizmámba tartott kést elővettem és úgy mentem végig az örökön. Nem mertek szerencsére belénk kötni.
Ahogy kiértünk mind kettőnknek egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Megcsináltuk. - mondtam halkan.
- Meg. - suttogta Louis.
Hirtelen oda fordult felém, majd letámadta a számat. Vadul csókolt. Közben meg fel emelt. Bele markolt a fenekembe, én meg a haját húzta.
Meg szűnt számomra a világ. Nem számított semmi csak Louis. Végre élvezhetem az örökké valóságot vele.
- Miénk. - suttogtam.
- Mi?
- Az örökké. - csókoltam meg megint.
- Mondtam, hogy ez lesz. Kérem a pénzem. - ismertem meg Soffy hangját.
- Honnan tudtad? - kérdezte Harry. Közben mi oda mentünk hozzájuk.
- Nem láttad, hogy néznek egymásra.
- Nem.
- Pasik.
- Mondj az aki a haverommal kezdett ki.
- Honnan tudod? - kerekedett ki Soffy szeme.
- Ő maga mondta. - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Ki a szerencsétlen? - kérdezte Louis.
- Zayn. - mondta Harry.
- A vérfarkas? - kérdeztem.
- Igen. - mosolygott idétlenül Soffy.
- Megyünk? - kérdezte Pandóra.
- Megnőttél kislány. - simogatta meg Harry a fejét.
Beültünk a kocsiba. Soffy-t kiraktuk az uránál. Harry minket haza vitt. Otthon elmondtam Jade-nek, hogy sikerült minden. Mikor Louis fél kézzel át ölelt, akkor felkelt és annyit mondott, hogy egy barátjával van találkozója.
Damon és Pandóra meg elmentek isten tudja hova. Miénk volt ez egész este. Végre beteljesedett amire mind a ketten vártunk.