14. rész

Elmentek a boszorkányok, Jade meg felment a szobájába. Louis lent maradt TV-t nézni. Én meg kimentem az udvarra. Nem tudom miért, de jól esett a friss levegő. Túl sok minden történt velem, az elmúlt napba. Egy nap alatt több dolog történt velem, mint egész életembe idáig. Vámpír lettem, ki kellene saját magam iráni, vagy megölni. De nem vagyok képes rá. Louis-t sem tudom bántani. Az én hibám miatt lett vérszívó, ha elérem, hogy ne kövessen, akkor minden normális lenni. De lehet, hogy nem. Hiába rágódok a múlton nem érek el vele semmit. Foglalkozok inkább a jelenel. Valahogyan be kell jutnom a vadászok tanácsába, úgy hogy ne tudják, mi is vagyok valójába. Ha bejutok, valahogy kiharcolom, hogy Louis védelmem alá veszem, akkor nem eshet baja. Ha ez meg van, akkor meg valahogy az kell elérnem, hogy a drága Styles család társa a száját. Meg valamit kezdeni kéne a farkassal fent a szobámba.
Bátorságot vettem és megindulta a szobámba felé. A nappaliban bele botlottam Louis-ba, aki egy tasak vért evett.
 - Kérsz? - nyújtotta felém a tasakot.
- Köszi. - kortyoltam bele.
- Furcsa, hogy te is vámpír vagy.
- Talán félsz tőlem? - löktem meg egy kicsit az oldalát.
- Nagyon, a végén megharapsz. - cukkolt.
- El is törhetem a nyakad. - böktem meg az oldalát.
- Legalább nem kell óvatosan bánni veled. - húzott magához közel.
- Miért idáig vigyáztál rám? - néztem bele a szemébe, közben lenyaltam a szám szélére tapadt vért. Louis végig nézte a számat, mire értetlenül néztem. Bele harapott az ajkába és szaggatottan vette a levegőt.
- Igen. - engedett el és felment a szobájába.
Megvontam a vállam. Kiittam a tasakból ami maradt, majd a kukába dobtam.
Felmentem a szobámba, ott már Damon békésen aludt a kanapén. Bementem a fürdőbe és áztattam magam a vízbe.
- Azt hittem, hogy már soha nem érsz fel. - szólalt meg egy hang az ajtómba.
Rémültem oda kaptam a felem és egy pálma kakadu állt ott.
- Nincs kedved megvárni amíg kijövök? - kérdeztem.
- Nincs. - ült fel a kád szélére velem szembe.

- Nekem pedig jobban tetszene. - mondtam.
- Az engem nem érdekel. Inkább ki vele mik a terveid, hogy bekerülj a tanácsba és megment a szívszerelmed életét. Hisz az ő fejére, most hatalmas a díj.
- Ezt tudom én is. Arra, hogy hogy fogok bejutni, még magam sem tudom, mert egy vámpír nem engednek be.
- Miért szerinted ott csak emberek vannak? Amúgy is az egyik boszit megkéred, hogy segítsen.
- Persze, egy Styles-től nem kéred segítséget.
- Pedig fog. - szállt fel és hagyta el a szobát.
Kimentem a vízből, majd felvettem a pizsamámat és vissza mentem a szobámba. Ott Damon aludt a kanapén.
- Ne feled amit mondta. - szólalt, meg miközben én az ágyba bújtam.
- Megoldom egyedül is.
- Nem tudod. Amúgy is az ő érdekük is a béke. - terült el a kanapén.
Kavargó és egyben idegesítő gondolatok között nyomott el az álom.