6. rész

- Te tudod mennyire rám hoztad a frászt? - vágtam fejbe a nagyapámat.
- Jó, bocs, de azt hozta. A meglepetés ami hamarabb érkezett. Ezzel majd mindenki tudja, hogy vadász vagy.
- Milyen jó nekem. De valami kevésbé hátborzongatóbb módon nem tudtad volna oda adni.
- Nem, de megyek is pá. - már el is tűnt.
A nyakláncot feltettem a nyakamba, majd folytattam a futást. Mikor kellően kiizzadtam haza felé vettem az irányt.
Otthon lezuhanyoztam, majd bevágtam magam az ágyba. Nem kellett sok és már aludtam is.

Másnap / hétfő/

Idáig az edzések miatt hanyagoltam a sulit. Úgy kell ezt érteni, hogy be sem mentem. Beteget jelentettem. Szóval hivatalosan ez az első napom. Az iskolát bejártam, tudom mi hol van. meg az óra rendemet is
megkaptam. Jade már rég elment mire én indultam, mert neki nulladik órában találkozik az osztálytársaival.
Hétfő egy könnyű nap. Irodalom, lyukas, majd biosz, dupla matek és már jöhetek is haza.
Beültem a kocsi, útközben benéztem a Starbucks-ba. Vettem magamnak egy forró csokit elvitelre.
Ahogy leparkoltam az iskola előtt mindenki oda kapta a fejét. Mit sem törődve mentem tovább.
- Ki ez a csaj? - csíptem el egy beszélgetés, pár pasi között.
- Nem tudom, de remélem nincsen barátja, mert befűzöm.
- Új?
- Szerintem nem, mert nem úgy nézz ki mint egy gólya.
- Pedig még soha nem láttam.
Többet nem hallottam, mert ha meg állok hallgatózni akkor felfigyelnek rám.
Be kellett mennem az igazgatóhoz, mert tegnap hívott, hogy valami papír munka kimaradt a beiratkozáskor még szeptemberbe. Mire mindent lerendeztünk, már be is csengetek.
- Jó napot. - léptem be a terembe ahol egy tanár ült az asztalon és azonnal kiszúrta a nyakamba lévő láncot.
- Ismerős nekem maga. - pillantott a szemembe.
- Nem hiszem.
- Hogy hívják?
- Richardson. Zoe Samantha Richardson. - tettem csípőre a kezem.
- Akkor már tudom honnan vagy ismerős. Mondj magadról pár szót.
- Öt évesen elvesztettem  szüleim amikor lezuhant  a magán gépük. New Yorkban éltem amíg be nem töltöttem a 18-at. Az nap amikor töltöttem jöttem vissza Londonba. Röviden ennyi. - indulta meg egy egyetlen üres hely felé. Mikor leültem jobban szemügyre vettem a padtársam. Ő mondta, hogy majd be fűz.
- Szia Louis Tomlinson vagyok. - mosolygott kedvesen.
- Zoe. - vettem le a kalapom és az asztalra tettem.
- Ha valamiben kell segíteni csak szólj. - mosolygott.
- Jó segíthetsz, hogy hívják a tanárt? - böktem felé.
- Mr. Saltzman.
- Kösz. Mást tanít?
- Igen törit.
Az óra feléig vagy én pillantottam a tanára, vagy ő pillantott rám.
- Ismered? - bökött meg hirtelen Louis.
- Nem, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan megfogom.
Mikor vége lett az órának Louis eltűzött, én meg vártam, hogy mindenki kimenjen.
- Szóval honnan is ismerjük egymást? - csuktam be az ajtót.
- Személyesen nem, de névileg ismerlek.
- Rick gyere értekezlet van. - nyitott be egy tanár.
- Még folytatjuk. - mentem ki az ajtón.
A nap további része eseménytelenül telt ha azt nem nézzük, hogy Louis párszol bepróbálkozott nálam, és már indulnak a fogadások, hogy mikor tud lefektetni. Mint megfigyeltem ő az iskola bajkeverője.