1. rész

Meghallottam a telefonom ébresztőjét. Kiugrottam az ágyból, villámgyorsan felöltöztem. Még soha nem volt ilyen boldog reggelem. Reggelem a napom. Már most tudom, hogy csak jó lehet.

Kinyitottam az ablakot, hogy Pandora kitudjon nézni. Dúdolgatva vettem fel a kedvenc egybe ruhámat. Ezt a ruhát is csak ritkán szoktam felvenni. Jeles napokon. Mosollyal az arcommal mentem le a földszintere.

- Alberta. - biccentettem a nagyimnak.

Soha nem szólítottam nagyinak vagy mamának. Az én szemembe nem érdemeli meg. Azzal a viselkedéssel, hogy bezárnak, mert kamaszodom.

- Arnold. - köszöntem drága nagyapámnak.

- Zoe. - nézett felém Alberta.

Ilyen nálunk egy átlagos beszélgetés, több csak ritkán hangzik el.

- Elmentem, majd jövök.

- Jó. - hallottam magam mögött, ahogy morog nagyapám.

Kimentem a kertbe az ablakom alatt voltam és vártam, hogy mikor jön le Pandora. Elég lusta madár, mert nem repül hanem lemászik a a fán.

- Siess már. - mondtam és bíztam benne, hogy nem hallja meg senki.

Nagy nehezen végre lejött ő felsége is. Hála istennek az iskolába nem kellet bennem. Az igazgatón kívül meg a az ofön kívül senki nem tudja, hogy elmegyek innen. Nem tud senki arról, hogy innentől Londonba folyatom az életem. Taxisnak lediktáltam a repülőtér címét, majd csendben telt az utazás.
- Jó napot, nevet. - köszönt nekem a recepciós.

- Jó napot Zoe Richardson. - mutatkoztam be, közben már nyújtottam is az útlevelemet.

- Hamarosan indul a gépe, itt a beszálló kártyája. 

Leültem az egyik szabad székre, majd vártam. Megkönnyebbülés volt, amikor végre be mondták hogy melyik kapuhoz kell mennem. Ott átadtam a papírjaimat, meg persze Pandoráét is. Szerencsére el értem, hogy velem utazzon és ne kelljen a csomagok között lennie. 

Mosollyal az arcommal szálltam fel a gépre. Megkerestem a helyem, majd leültem. Telefont kikapcsoltam, becsatoltam az övemet, és izgultam. Nagyon vártam, hogy mikor érek már haza. Tudom, hogy több órás az út, de én csak az érkezésre tudok gondolni. 

- Megérkeztünk. - bólogatott.

Fogtunk egy taxit, bepakoltunk a csomagokat hátra, lediktáltam a címet és már indultunk is.

Szerencsés volt az út mivel közel van a reptér a házhoz. Beszéltem a lakájjal  hogy takarítson ki meg a szobámat rendezze át mert egy kicsit nagyon más az ízlésem a öt éves énem és a tízen nyolc között.

Bementem ledobtam a cuccaimat a nappaliba és körül néztem a házba. Elmentem a konyhába mivel fel volt töltve a hűtő az út hosszú volt és az utazásoktól mindig megéheztem. Összekevertem palacsinta tésztát és megsütöttem. 

Megcsodáltam az új szobámat, lakáj jól eltalálta az ízlésem. Szeretem az egyszerű bézs színű falak. Azért is, mert szinte mindenhez megy. Az egész szobát a barna árnyalatai uralták.
Felcipeltem a bőröndjeit majd elmentem, hogy kiáztassam magam a vízbe. Végre nem verik az ajtót azt kiabálva, hogy büdös kölyök gyere ki meg hasonlok. Az első nyugodt estém, mióta a szüleim meghaltak.

Nagyon jó meg van csinálva a fürdő mert rá lehet látni a városra, sötétített üveg van rajta ez így csak szerencsére kifelé működik. Csodáltam a fényeket. El is határoztam, hogy holnap körbe járom a várost.
Elszakadtam a látványtól és kiszálltam a vízből.

Felvettem a piszimet és belebújtam az ágyamba. Végre egy olyan szoba, amibe van szekrény. Meg a mérete is megközelíti a normálist. Mosolyogva aludtam el.